Túlságosan szorongok dolgozatok, számonkérések előtt. Hogy lehet ezt leküzdeni?
Néhány óra előtt rám tör a sírógörcs, és ha megkérdezik, mi bajom, nem tudok mást mondani, mint h dogát írunk, felelünk, v hogy ezzel és ezzel a tanárral lesz óránk, nem igaz, h ti nem vagytok idegesek. És erre a többiek azt mondják, nem , miért lennének, nem kell izgulni. A az igazság, h ezzel én is tisztában vagyok, tudom, h nem kell ennyire rágörcsölni, de ilyenkor nem tudok lenyugodni.
Pszichológusnál is voltam már, de nem segített semmit. Aki tud valamilyen módszert a feszültség csökkentésére, kérem, írja meg!
Köszi mindenkinek :)
Egyénként az egészben az a legfurcsább, h kitűnő tanuló vagyok, és amelyik tanártól a legjobban félek, abból a tanrárgyból tartom magam a legerősebbnek. (mondjuk ezt ő nem hiszem, h tudja, mert még mikor alig ismertem, én is felelgettem a kérdéseire, csak aztán folyton beszólt, mindenféle pletykákat terjesztett rólam(ami azért sztem elég szánalmas, főleg felnőtt fejjel) én meg azóta megszoktam, h órán csöndben vagyok)
Lehet, h túlérzékeny vagyok, v nem tom... Hát, köszi mindenkinek, próbálkozom :)
Első, a meditációt hogy érted?
Köszi, ez tök jó ötletnek tűnik :)
Válasz egy előbbire: szerintem az együtt elég tág fogalom... :S
Na szerintem az a helyzet, hogy azt hiszed, a sulival van gondod, pedig nem. Azt, hogy mennyire szorongunk, vagy stresszelünk az életben, az határozza meg, hogy a feladataink által támasztott követelmények hogyan viszonyulnak a képességeinkhez. Ha a túl sok és nehéz feladat meghaladja a képességeinket, szorongunk, ha a kapacitásunk pedig túl nagy a feladathoz képest, unatkozunk.
A problémád az, hogy valami miatt mindig túlvállalod magadat.Ezért stresszelsz, ezért szorongsz. Tanácsolták is, hogy vállalj kevesebbet. De te erre képtelen vagy. Miért? Ezen kéne elgondolkodnod.
Ha nem bogozod ezt ki magadban, meditálhatsz, jógázhatsz annyit, amennyit bírsz, ez csak tüneti kezelés lesz. A suli után a munkahelyeden is túl fogod vállalni magadat, úgyanígy a családban is. Arról szól majd az életed, hogy agybafőbe stresszelsz a munkádon (mikor lesz kész, határidő, nehogy kirúgjanak), és állandó kételyek gyötörnek majd, hogy jó feleség, anya vagy-e.
Mindezt azért, mert irreális elvárásokat támasztasz magaddal szemben. Miért?
EZ nagyon érdekesen hangzik, és biztos igazad is van, de válaszolni nem tudok, mert fogalmam sincs, miért. Azt hiszem, nem csak az a baj, h túlvállalom magam, de az is, h maximalista vagyok. :S
Viszont ennek az okát tényleg nem tudom. Ha rájönnék, az segítene?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!