A pszichiáterek tényleg ártanak?

De egyébként a pszichiáter tényleg annak való, akit nem a probléma gyökere érdekel, hanem akinek olyan mértékű pszichés problémája van, hogy az már a mindennapi eletvitelben akadályozza. Ezen sokszor segíthdlet a gyógyszer mert legalább képes vagy bemenni dolgozni, vagy legalább felkelni az ágyból.

Akinek ettől kisebb problémaja van, annak valóban nem biztos hogy a gyógyszer a legjobb megoldás.

5

Nem kapnak jutalékot, ne hazudozz

"Kényszerbetegséget állapított meg a pszichiáter nálam bemondásra."

Igen? Bemondásra? És ki mondta be? Esetleg azt mondhatod, hogy az anamnézis, és a panaszaid ismertetése alapján állapította meg. De szerinted hogy máshogy tudná megállapítani? Vegye ki az agyadat, és mikroszkóp alatt nézze meg az idegsejtjeidet, és állapítsa meg, hogy van-e ott valamilyen ingerületvezetési rendellenesség? Végülis megoldható lenne, csak utána már nem lenne értelme a kezelésnek...

"A gyógyszer javított viszonylag sokat rajtam, de korántsem oldotta meg a problémáim."

Mert ez nem úgy működik, hogy bekapsz egy bogyót, és minden megoldódik. Legalábbis általában nem. Sajnos mivel csak beszámolók, és tesztek alapján tudnak diagnózist felállítani, könnyen lehet, hogy nem a megfelelő gyógyszert kapod. Ilyenkor érdemes másikkal is próbát tenni. Nekem bipoláris depresszióm volt, kb. a hatodik gyógyszer segített. De annál viszont már a legelső napon éreztem, hogy jobb, és pár hét múlva teljesen tünetmentes lettem. Végül el is hagyhattam.

"érzem, hogy ettől vagyok kényszerbeteg"

Biztos, hogy nem. A kényszerbetegség általában endogén eredetű. Viszont a már meglévő kényszerbetegség tüneteit az egyébként is negatív lelki állapot tovább súlyosbíthatja. Illetve nem kizárt, hogy befigyel még egy generalizát szorongás, vagy depresszió is. Azt okozhatják külső tényezők is.

"Én a kamaszos gondolkodású embereket szeretem, szóval az is zavar, ha valakinek azt látom, hogy nagyon komolyan veszi az életet."

Ez meg jellemhiba. Meg kell majd tanulnod elfogadni, hogy nem mindenki ugyanolyan, mint te.

"Se gyereket, se családot nem szeretnék."

Mi köze ennek a kényszerbetegséghez? Sokan nem szeretnének gyereket, csak a többség nem csinál ebből problémát. Fogadd már el magad! ;-)

"Buli, szórakozás, szex, barátnők, élmények, élvezetek. Én ezt szeretném."

Akkor hajrá. Senki nem tiltja meg, hogy elmenj bulizni.

"Egyedül nem szeretek pl. társaságba se menni. Mert úgyis egyedül maradok azt érzem."

Ez meg a tipikus negatív gondolkodásmód. Én meg korcsolyázni szeretnék, de nem megyek, mert félek, hogy elesek. Döntsd el, hogy tényleg akarsz-e bulitni! Ha igen, akkor meg hajrá! Mi van akkor, ha valami nem jön össze? Semmi. Majd máskor összejön. Én is voltam olyan bulin, ahol unatkoztam. És? Nem dőlt össze a világ. :-)

"Hogy tudnék velem egykorú barátokat szerezni?"

Gyakorlatilag akárhol. Munkahelyen, nyaralás alatt, interneten, stb, stb.

Nekem erről az oldalról is van több barátom, sőt, a barátnőmet is itt ismertem meg.

Egyébként nem kitétel egy barátságban az azonos életkor. Van 10 évvel idősebb, meg 20 évvel fiatalabb barátom is...

" interneten lejárattam magam, videókat csináltam a magánéletéről"

Mármint a te magánéletedről?

Azt soha senki nem mondta, hogy internetre nem teszünk fel olyasmit, amiből baj lenne, ha bárki a környezetünkben meglátná?

"Trollok találtak meg és tettek ki pornóoldalakra"

Hát... ez megint olyan dolog, hogy engem nem tudnának pornóoldalra kitenni, mert neten csak a fociszurkolói videóim vannak fent, meg egy-két programozás oktató videó, azokat rohadt nehezen tudnák poreszként értelmezni. :D

De ami már megtörtént, azon változtatni nem tudsz. Mindenki csinál hülyeségeket, csak te éppen kissé megjártad vele.

"Ezek is megviselt, meg hozzájárultak a kényszer betegségemhez, de a fő ok úgy érzem a magány."

Továbbra sem.

"Az egy dolog, hogy utálom, hogy 40-50 éves emberek vesznek körül, de ilyen laza munkahely sehol máshol nincs. A főnököm is ezt mondta."

Egyrészt: ne az legyen már a szempont, hogy hány évesek a munkatársak! Másrészt meg: a főnök nekem is ezt mondta az előző helyemen. Azóta egy olyan munkahelyen vagyok, ahol meg is becsülnek, és kevesebbet is kell dolgoznom.

Azt kell nézni, hogy jól érzed-e magad? És ha nem, akkor el kell gondolkozni a váltáson.

Neked meg javaslok egy pszichológust, vagy a pszichiáterrel a depressziódat is kezeltesd, mert ez nem simán csak egy kényszerbetegség.