Ez miért kényszerbetegség?

Cukorbetegséget és inzulinrezisztenciát kizárták?

Ha igen, akkor sót eszel eleget?

Nekem úgy tűnik, hogy nem akarod elfogadni, hogy valami mentális probléma van, ezért nem is akarod igazán a kezelést.

Az pedig az alap, hogy elfogadod, beismered magadnak, hogy gond van.

Esetleg próbálj meg más terapeutához elmenni. Ha ő is ugyanazt mondja, mint az első, akkor azért elég kicsi az esélye, hogy nem jó a diagnózis.

Az jó hír, hogy úgy érzed, mindened megvan és nincs miért aggódnod, ezen kívül persze. Viszont a szorongásos betegségek, amilyen a kényszerbetegség is, általában pont azért alakulnak ki/jelennek meg, mert a betegnek valamilyen elfojtott, felszín alatti probpémája van.

Az agyunk sok mindenre képes, ahogy éled az életed, mindig más és más dolgok kerülnek előtérbe, viszont a korábbi sérelmek sem tűnnek el, csak esetleg elfelejtődnek.

Én azért javasolnám, hogy folytasd a terápiát, mert az pont azért van, hogy a régen elfelejtett problémákat újra a felszínre hozza és segítsen megoldást keresni rájuk.

Ha pl. valamilyen gyerekkori félelem, trauma, bizonytalanság áll a háttérben, arra már nem biztos, hogy emlékszel (tapasztalatból mondom), viszont az érzés, amit akkor kiváltott, a szorongás lehet, hogy megmaradt.