Hosszútávon mivel jár az ha valaki a legtöbb dolgot teljesen magába fojtja és emberek előtt nem mutatja ki a gyengéd és/vagy negatív érzéseit?

Család és ismerősök előtt se mutatom. Sírni max akkor merek amikor teljesen egyedül vagyok és épp olyan kedvem van, de néha előfordul hogy nagy baj esetén nem tudok sajnos mit csinálni ezzel és akkor nem érdekel hogy mások előtt pl amikor össze törtem az autóm vagy nagy veszekedés alkalmával , de ez ritka eset és nem jellemző rám. Olyan csak néha van.

Meghatódni mások előtt sose merek, pl filmen vagy zenén, azt ha kell akkor teljesen lefojtom.

Többfajta mentális problémám is van, asperger meg depresszió és még pszichológushoz se akarok nagyon menni mert attól tartok hogy neki se tudnék nagyon megnyílni.

A családom semmit nem vesz észre abból hogy mennyire nem vagyok rendben lelkileg mert semmi nem látszik rajtam! Közben meg már a legkeményebb öngyilkos gondolatokat és késztetéseket is megjártam, több kísérletem is volt csak jól eltitkoltam előlük, azt hitték hogy elkaptam valamit és amiatt nem vagyok túl jól meg pihenek. Csomószor meg is vágtam magam de aztán direkt úgy fordultam mindig hogy ne vegyék észre meg rejtegettem előlük.

Egyébként ha egy pasi rinyagép és hiába tudja hogy nem érdekel, akkor is “tolja az arcomba” az érzéseit meg hogy ő így meg úgy, az nagyon el tud taszítani meg nevetségesnek tartom és megutálom, ismerek ilyet és aszerint is bánok vele, de van párom és szerencsére ő is olyan típus hogy nem igazán mutatja a negatív vagy gyengéd érzéseit.

Vagy lehet hogy én állok hozzá normálisan?

26/n

Szilvi