Igaz hogy ha sok időt töltesz egy depressziós emberrel, átragadhat rád?

Igen.

Én egy érzelmileg labilis nővel éltem át az első kapcsolatomat.

Eleinte minden nagyon jónak tűnt és bár már akkor is tudtam milyen gondjai vannak mégis meg voltam győződve arról, hogy lesz erőm kitartani mellette és örökké együtt leszünk.

Azonban egymás után mondogatott le kénye szerint az utolsó pillanatokban programokat. Egyik pillanatban lefeküdt velem, majd másnap sírógörccsel kel fel, hogy neki ez sok volt aztán még a közös nyaralást is lemondja azzal az indokkal, hogy nagy előrelépés, holott nem rég még ő is az esküvőről álmodozott, meghogy ő mennyire várja velem a következő estét, stb.... Én meg egyszerűen már nem bírtam őt követni és a türelmem is fogyott, feszült lettem miatta és bizony sírtam is sokat amikor nem látott. Tulajdonképpen magával rántott a depresszióba teljesen.

Aztán ott kellett hagynom őt, mert nem bírtam tovább és őszintén le is îrtam neki a problémát.

Sajnos igen.

Egyik közeli rokonomnak volt nagyon erős depressziója, valamint a volt legjobb barátnőmnek is. Próbáltam nekik segíteni, rokonom szerencsére kijutott belőle (bár inkább gyógyszer és életmódváltásnak köszönhetően), de a barátnőm magával rántott, bár nem volt nehéz dolga, mert nagyon fel tudom venni a számomra fontos emberek gondjait.

A végén volt egy durvább veszekedésünk, ami után már nem is volt semmi sem olyan, mint előtte. Újra elmondtam neki őszintén, hogy mi van bennem és fokozatosan halt el a barátság. Sokat sírtam miatta, rettenet bűntudatom is volt, néha még most is, pedig ~2 éves dolog, csak közben mégis ezt éreztem/érzem helyes lépésnek.

Igen, engem is lerántottak ezek az emberek. Már fulladoztam/ sírtam miattuk, mikor alapból nekem is vannak bajaim.

Megszakítottam ezeket a barátságokat és kaparhatom össze magam.

Szívesen segítek mindenki baján, ott leszek, ha kellek, de ne arról szóljon 0-24-ben, hogy ő mennyire rosszul van. Arra ott vannak a szakemberek én úgy nem tudok segíteni.