Borderline diagnózist felróják az embernek? Mik a tapasztalatok?

Borderline diagnózist komplex pszichológiai tesztek alapján állítanak fel, az nem úgy van, hogy rávágják valakire..

Tény, hogy pokoli az ilyenekkel együtt lenni, rövid idő alatt gallyra teszik az áldozat idegrendszerét. Nem igazából lehet hosszú távon elviselni őket - néhány kivételtől eltekintve. Azt is tudni kell, hogy a borderline egy elég tág spektrum, a hangulatzavar és a komplett pszichózis között billeghet a mérleg nyelve.

A vagdosás nem jelent feltétlenül borderline-t, ezt a diagnózist nem osztogatják csak úgy. Az önbántalmazásnak több formája lehet, és a diagnózis előtt több tünetet vesznek figyelembe, amik hosszútávon fennállnak.

11: a pszichózisnak semmi köze a bpd-hez. Régen (hibásan) úgy hitték, hogy a borderline az a pszichózis és a neurózis között helyezkedik, ez nem igaz. Ma már egyébként csak a közbeszédben hívják borderline-nak, hivatalosan érzelmileg labilis személyiségzavar.

#12! Ha nem baj..javítalak :D

A borderline megnevezés hivatalos, a DSM diagnosztikai rendszerében ez a neve. Amit te írsz, az a neve itt, a kódja F6030 a BNO rendszerben, Magyarországon ez utóbbi van használatban, csak ennyi. Mindkét megnevezés helyes

Kérdező, megfigyeltek már spontán remissziót, és a tünetek is javulnak az életkor előrehaladtával, azonban egy jól felépített terapeuta páciens kapcsolat csodákra képes! Ha a tünetek nem is múlnak el, meg lehet tanulni együtt élni ezekkel a nehézségekkel, menedzselni a tüneteket.

Valakinek nem válik be a kezelés, olyankor szóba jöhet a gyógyszer, de a DBT az egyik legjobb terápiás módszer a bpd kezelésére.

C-PTSD, következményes border + egyéb pszich. betegségeim vannak.

Nekem stabilak a baráti kapcsolataim, nem viharosak, nincsenek dühkitöréseim baráti vagy párkapcsolatban.

Konfliktuskerülő vagyok. Asszertív kommunikációval is rettegve jelzem vissza, ha valamivel bajom van. De ritka, hogy olyan gondom legyen, amit visszajelezni érdemes.

Nem téves a diagnózisom, de több ismerősöm kételkedik benne, mert a viselkedésemben nem látják.

Szeretek itthon egyedül lenni.

Párkapcsolatban a szeretet jólesik, viszontszeretem a másikat. Nincs öngyűlöletem.

Barátságnál az a fontos, hogy a másik figyelembe vegye, h szezonális, télen gyakran közepes vagy súlyos depresszióm van. Nem gondokra, bajokra reagálok így.

Ilyenkor nehezebb találkozásokat összehozni, nem fárasztó program összejöhet. Pl teaházban ülni. Telefonon, chaten el lehet érni. Ritkán, max 2-3 hétig még ott sem könnyen. Jelzem, h nagyon mélyen vagyok, kspcsolattartás nem nagyon megy ilyenkor.

Ennyit kell tolerálnia barátságban a másik személynek. De ez nem border. Nem egyértelmű, h sima vagy bipol depim van. A felpörgésből hadarást, nagyobb kommunikációigényt vesz észre a másik.

Felpörgésre hatékony gyszert találtunk. Depire mérsékelten hatnak a gyógyszerek.

Az öndestruktív késztetéseim, öngyilkossági késztetésem, esetleges cselekedetem terápián beszélem meg.

Nem használom örökös panaszkodásra a barátaimat, nem keresem krízissel őket, nem fenyegetőzök ilyennel.

Májustól novemberig elfogadhatóan vagy jól vagyok.

Baráti találkáknák jókedvű.

Ami még észrevehető: sokszor tanácstalan vagyok, szorongó, bizonytalan. Elmondásaimból derül ki, hogy ez tanulásban és munkában is sok gondot okoz.

Egyáltalán nem értem, h miért kéne kerülni.