Normális az, ha ennyire szeretek egyedül lenni?
Szeretek egyedül lenni, és élvezem az egyedül töltött időt. Nem érzem úgy, hogy elvesztegetném, vagy hogy felesleges üresjáratban lennék ezalatt.
Bár sokan igyekeznek velem ezt éreztetni.
Most külföldön vagyok, itt alakítok ki új ismeretségeket. És mikor azt mondom nekik, nem vagyok bulizós típus, én nyugis vagyok és a nyugit szeretem – úgy néznek, mintha két fejem volna.
Tény: nem szeretem a szórakozóhelyeket, és nem szeretek éjszakába (hajnalba) nyúlóan „bulizni”. Személy szerint nekem a szótól is hidegrázásom van.
Ha az emberek meghallják, miket szeretek csinálni inkább, diszkó meg hajtépés helyett, akkor megkérdezik: nem szeretsz szórakozni? Ebből látom, hogy tulajdonképpen nem értenek. Pont az a lényeg, hogy nekem nem az a szórakozás, ami nekik. És nem értem, miért nem lehet ezt elfogadni. Ha már elfogadjuk, hogy valaki dohányzik, valaki meg nem, vagy valaki alacsony, valaki meg nem, akkor ezt miért olyan nehéz tiszteletben tartani, és miért kell a cikizés határáig fokozni a „vallatást”, amit az „extrém” szokásaimról tartanak?
Nekem szórakozás egy beszélgetés, a zenehallgatás, az olvasás, egy séta, egy kirándulás, piknik, a főzés, az állataimmal töltött idő. Még a beülős szórakozóhelyeket is bírom néha, ha tényleg csak arról van szó, hogy beülünk, elvagyunk, eltöltjük az időt.
A diszkóktól és a hasonló szórakozóhelyektől vagyok rosszul, és ez nem túlzás, valóban valamilyen rosszulléthez hasonló, szorongásféle állapot tör rám, ha ott vagyok, vagy be kell mennem.
Múlt héten itt külföldön egyik ismerősöm azt mondta, ismer egy hangulatos helyet, beülhetnénk inni valamit. Örültem, beleegyeztem. Aztán kiderült, hogy a hangulatos hely egy diszkó, legszívesebben menekültem volna. Sőt, menekültem is… Nem bírom a zenéjüket, a tolongást, a bunkókat, az idegenek közt való préselődést. Tiszteletben tartom, hogy valaki igen, de nekem ez nagyon távolt van a szórakozástól.
Ha egyszerűen csak azt mondom valakinek, nem vagyok bulizós típus, általában (mivel ez egy közhely) elengedik a fülük mellett. Ha belemegyek a részletekbe, én vagyok a csodabogár.
Most már ott tartok, hogy valósággal terhemre van, ha valaki hív valahová, mert csak a magyarázkodás megy, illetve napokig „készítem rá” magam, hogy kibírjam az alkalmat. Néha olyan szorongás van rajtam, mintha a fogorvosnál ülnék… Jobb szeretném, ha egyszerűen csak békén hagynának. Nem az emberekkel van baj, szeretem őket, a barátokat, ismerősöket, de nekem ilyen helyre menni (gyakran egyáltalán kimozdulni is) olyan, mintha a bőröm nyúznák: nagyon nem vagyok társasági ember.
Munkámat, hobbijaimat tekintve is „befelé fordulok”, irodalmár vagyok (nem tanuló, hanem kutató), 25 éves, nőnemű. Ne úgy képzeljetek el, mint a kötött kardigános bölcsészeket, fonott barna hajjal… ránézésre olyan vagyok, mint bárki más az utcán, farmeros, Led Zeppelines pólós , nincs rám kiírva, hogy introvertáltabb típus vagyok, talán ezért is nehéz az embereknek megérteni, vagy ilyesmi.
Egyszerűen arról van szó, hogy ha választani lehet, inkább maradok magam, vagy annak az egy-két legjobb barátomnak a társaságában, akikkel ebben is egyezünk és ismerjük-értjük egymást. Csak ők most nincsenek itt.
Szerintetek ez tényleg teljesen abnormális? Valóban nehéz másoknak ezt elfogadni, megérteni? Ti hogyan láttok egy ilyen embert kívülről?
Egyébként az életemmel minden oké, úgy érzem, van hobbim, munkám, életcélom, aranyos családom, kisállatom. Párom nincs, de jel pill nem érzem hiányát, mert úszok a melóban.
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, köszönöm annak, aki elolvasta. Kérek mindenkit, hogy a bántó megjegyzéseket hanyagolja, nem arra van szükségem.
Köszi, E
Szia.Teljese normális vagy,én szintén ilyen vagyok,már tinédzser koromban rájöttem,hogy a disco,meg az ilyen zajos helyek nem az én világom.
16 évesen voltam discóba azóta se,most 29 vagyok,de szerintem nem bírnám ki,hogy ott töltsem el az estémet.
Sosem voltam csavargós,mai napig szeretek itthon lenni,imádok olvasni,nagyon ki tud kapcsolni(bár most már van egy 2 éves fiam)kevés idő jut rá,de azért szakítok rá.
Nagyon szeretem a zenét,de azt,hogy úgy érezzem,mintha szétzúzták volna az agyamat,hát köszönöm nem...
Nem érzem magam kevesebbnek ezéáltal,örülök,hogy ilyen vagyok,és ettől még nem vagyunk begyöpesedettek.
nincs baj veled!!! :))) én is ilyen vagyok!!! :D
mostanság új munkahelyem van, szimpatikusak is nagyon a kollégák,sőt!!! :))) csak az a baj,h hová hívnak engem is állandó jelleggel??? -bulikba, moziba, enni, dvd-t nézni...és én ezeket kifejezetten
UTÁLLOM!!!! én is "rosszul" vagyok szó szerint!!!nekem ezek nem nyújtanak élvezetet,elvesztegetett időnek tartom,ha bármelyiken is "részt kell vennem" :D
én szeretek színházba, túrázni, utazni, sportolni járni, kutyákkal lenni, emberekkel beszélgetni "csak úgy", vmi hasznosat csinálni,még ha nem is dolgozok...nekem ez ad(na) "plusszt" a mindennapokhoz,nem pedig a fent említett dolgok!!!
ja,és igen,engem is "ufo-nak" :))) néznek,ha azt mondom,h nem megyek, mert nem szeretek moziba járni,nem szeretek lökdösődő,sznob "menő partykra" járni!!! de ma már nem igazán érdekel ez, és senki kedvéért nem változtatnék rajta és nem állnék be a "sorba",mert az nem én lennék!!!:)))
Én teljesen egyetértek veled.
Mikor tőlem is megkérdezik, hogy szoktál bulizni? Mondom nem szeretem annyira a discokat, se az ilyen szórakozóhelyeket. Erre úgy néznek rám, mintha egy űrlény lennék. :D
De már megfogadtam, hogy nem érdekel. Én így is mosolyogni fogok rájuk közbe pedig magamba nevetek. :D
Nekem is teljesen más a szórakozás, mint nekik.
Ha összeülünk barátnőkkel filmet nézni, zenét hallgatni, beszélgetni- az nekem szórakozást jelent. Nem értik meg, de nem is fogom őket győzködni. Ez van. :)
18.L
Köszönöm szépen mindenkinek a választ, jó látni, hogy azért mégse én vagyok a Földön az egyetlen ilyen beállítottságú ember. És nem csak az értetlenséget kapom az arcomba.
Külön köszönet FromOz-nak a bátorításért, felnyitottad a szemem, merci :)
Sziasztok. De jó látni, hogy nem csak én vagyok ilyen:)
Engem is mindig kiközösítenek ezért, de én vagyok olyan "makacs", hogy nem fogok miattuk megváltozni. így ismerem meg az igaz barátaimat:)
Teljesen normális vagy.
Énis imádok egyedül lenni, és különbenis, Disco?
Könyörgöm: Sok tizenéves részeg pic*a fetreng a saját hányásában, ugrál, mintha tudna táncolni, egy k*rvát megszégyenítően hiányos ruhakészlettel állít be oda a "palijával", aki úgy néz ki, mintha a férfiassága az anya méhében maradt volna.
Szia!
Köszönöm, hogy kiírtad ezt a kérdést! Én magam is ilyen vagyok, így figyelem a beérkező válaszokat. Még sohasem voltam discoban, nem járok el szórakozó helyekre. Nem is vágyom, és nem is áll szándékomban eljárni a későbbiekben sem. Legszívesebben olyan tevékenységeket végzek, a hobbim is olyan, amihez magány, nyugalom, csönd, stb. szükséges.
Sokszor azt vágják a fejemhez, hogy egy kis elkényeztetett hülye vagyok...továbbá azt a közhelyes dolgokat, hogy egyszer élünk, egyszer vagyok fiatal, most kellene szórakoznom, mert később nem lesz rá lehetőség.
Sajnos azt nem értik meg a felületes emberek, hogy csak azért, mert számomra más jelenti a szórakozást, attól én még ugyanúgy szórakozom, ugyanúgy remekül érzem magam.
De már megtanultam túllépni az ilyen jellegű megjegyzéseken is, és menni a saját utamon. :)
27/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!