Folyamatosan másoktól várom a megerősítést, nem adok a saját szavamra, de sokszor már más szavára se adok, amikor rólam mond valami pozitívat, mit tegyek ez ellen?

Ha te már ilyen szakszavakat használsz, hogy katasztrofizálás meg negatív gondolat (teljes kifejezéssel automatikus negatív gondolat), akkor neked már pszichológus se kell, mert pontosan tudod, hogy nem igaz. Egyszerűen az kell, hogy ehhez tartsd magad, és abbahagyd, és élvezd az életet.

Dehát tudod, hogy ezek nem reális, nem valós félelmek! Nyilván szorongsz, de a tudatosságnak már egy magasabb szintjén állsz, mint egy kezdő szorongó. Minden a gyerekkorban gyökerezik: a szüleid soha nem voltak elégedettek veled, állandóan bizonygatnod kellett, hogy jó vagy ahhoz, hogy az elismerésüket kicsikard, mindig többet akartak, mint amit teljesítettél. Hidd el, hogy "elég jó" vagy, vedd számba az érdemeidet. Őrülj a barátnődnek felhőtlenül. Ha valami nem tetszik neki, úgyis megmondja, nem neked kell magadat ostorozni.

Mitől lennél jó emberismerő amikor saját magadat sem látod.

Észérvekkel nem lehet ilyen zsigeri félelmekre hatni. Igenis kell az a pszichoterapeuta!

A pszichoterapeuta is csak észérvekkel jön, az érzést ő se tudja megváltoztatni, a viselkedését a kuncsaftnak kell. A terapeuta csak a tudatosításban segít, de arra itt már nincs szükség, mert a kérdező is tudja. Csak a viselkedését kell megváltoztatnia, szándékosan eltávolítani ezeket a téves gondolatokat.

7:ez nem igaz, a pszichoterapeuta nem érvel vagy próbál meggyőzni. Ez alapján eléggé megkérdőjelezhető a témában szerzett tapasztalatod…! A terapeuta az érzésekre megy rá. Sosem a történet számít, csak annak a megélése. Az érzés idővel változik, a folyamatos önismereti munka hatására, nem pedig villámszerű kapcsolásokkal, felismerésekkel, mert az agymunka csak gátolja az érzések megélését. Ha az ember agyilag próbálja faragni magát, sokszoros energiapocsékolás.

Sématerápia, kognitív viselkedésterápia: nagyonis agyra megy. Megváltozik a látásmód, és az hat vissza az érzésre. Nem lehet az érzés megváltoztatásával kezdeni, csak azzal, hogy mit gondolunk az adott dologról és hogyan cselekszünk, és a tapasztalatok fogják megváltoztatni az érzést. Kiderül, hogy valami nem veszélyes, és ennek hatására nem fogok tőle félni.