Szerintetek gáz erre hivatkozva visszautasítani valakit?

Van egy fiú akivel találkozgattam egy családtagom unszolására. Igazság szerint nem tudom miért mentem bele, mert amúgy se szeretem az ilyen kerítőnősdit, illetve a kapcsolatok terén nem állok túl jól. De azért igyekeztem, hogy mégis, próbálják nyitott és jófej maradni. A találkozó eltelt de semmi extra nem volt, kedves meg normális volt, de nálam nincs meg az érzés hogy én ezt többször is meg szeretném ismételni, és mint említettem, nem igazán lennék stabil, megbízható partner, mert finoman szólva is mentálisan nem vagyok a legjobban, és nem szeretnék ebbe belerángatni senkit.

Illetve úgy érzem amúgy se tudnék egy kapcsolatot de még csak ismerkedést és rendszeres találkozókat fenntartani.

Nem érzem magam komfortosan az ilyen szituációkban, mert további nyomást, megfelelési kényszert és szorongást hoz elő, amiből már most is épp elég van. Annyira nem vagyok rendben magammal, hogy az intimitás és közelség még a gondolatát a is összerándul a gyomrom. Úgy gondolom mielőtt bármiféle ismerkedésbe belekezdenék, először magam körül kell rendbetenni a dolgokat.

Röviden ennyi.

A kérdésem csak az, hogy mit mondjak neki, hogy rövidre zárjam a dolgot vele és tudtára adjam, hogy nem keresek társat.

szeretnèk őszinte lenni, de nem tudom mennyire gáz ezekbe beavatni valakit, főleg, hogy csak egyszer találkoztunk. Így se akarom megbántani.

Tudom kicsit túlbonyolítom a dolgot de az hogy nemet kell mondanom és visszautasítani önmagában az is szorongást okoz és azt az érzést hogy csalódást okozok.