Miért lesz ennyi 20-30 éves fiatal öngyilkos?

Mert akárhogy nézem,ebben a mai világban soha nem leszek elismerve.

Mindenhez kevés vagyok,nincsenek barátaim sem szüleim.

Csak magamra számíthatok,és csak úgy belegondolok,hogy tulajdonképpen még egy olyan ember se lenne,aki eltemetne.

A síromra senki se hozna egy virágot sem,senki sem sírna miattam...szerintetek ez élet? Nem. 23/l

Minden amit keresünk bennünk van. ;)

Csak hogy valami pozitívat is írjak. ❤

Sokszor igazából szerelmi csalódás, családi gondok, bántalmazás okozzák a gyakorlatban, nekem mégis elsőre a felénk támasztott, sokszor irracionális elvárások jutottak eszembe, mint kiváltóok.

Legyen biztos, jól fizető állás, társ (esetleg gyermek is), saját otthon, megtakarítás, autó állandóan teli tankkal, barátok, beszélj x nyelven, legyenek plusz papírok ilyen, olyan elvégzett tanfolyamokról, iskolákról, sportolj, tűnj ki.. és még sorolhatnám.

Túlzottan sokat várnak el tőlünk, túlzottan fiatal korban, amikor ezeket nem mindig könnyű önerőből összehozni, és nem mindenkinek van meg a megfelelő családi támogatás, kapcsolatok.

Sokan érezzük magunkat egyedül, nem merünk segítséget kérni (mert lenéznek minket, lekicsinyítik a bennünk zajló dolgokat, amire nincs is 100%-os rálátásuk) és sajnos ez érződik az egyedüli megoldásnak. Pedig nem az, csak ha nagyon mélyen vagyunk, nem mindig érezzük, gondoljuk ezt :c

Nagyszerű, de szigorú szüleim vannak, akiknek bár sosem mondtam, de egy időben sokat gondolkoztam ezen. Extra sokat kellett azért tepernem, hogy elismerjenek, hogy büszkék legyenek rám csak minimálisan is, és ez még így sem jött össze sokszor. De szeretem őket, mert a legjobbat akarták/akarják nekem, még ha nem is mindig arra van szükség, mint azt ők gondolják.

Hogy pozitívval zárjak én is, nem vagyunk, vagytok egyedül, akkor sem, ha úgy érzitek🤍 Segítséget kérni pedig sosem szégyen🤍

Én kívánom,hogy mindenki akinek ez eszébe jut,soha ne tudja meg,milyen valóban az öngyilkosság kapujában állni.

Én soha nem feledtem el a pillanatot,amikor egyik kezemben fogtam a kést,a másikban a szívgyógyszereket,hogy véget vessek a szenvedésemnek.

Hogy miért? Mert szenvedés az életem,csupa méltatlan és igazságtalan dolog jutott csak eddig,és pont azok a dolgok nem adódtak meg,amik annyira nem megvásárolhatók pénzben.Pl a szeretet,család.

Fogalmam sincs miért nem tettem meg,talán mert valami láthatatlan erő itt tartott vagy mert annyit ittam,hogy bealudtam és kitisztult kicsit a fejem.

De ha odakerülnék szerintem a halál közelébe,nem küzdenék semmit sem az életemért..22/l