Miért van ez? Szerintetek mi lehet?

Ott kezdődik hogy minden nap rámtör a halálfélelem, valamiért mindíg áradnak az afféle gondoltaok hogy nem élem meg a felnőttkort vagy mi lesz ha meghalok. (Vagy egy példa: a tanárunk törin elmesélte a csecsen mészárlást amikor túszul ejtettek egy csomóű embert a színházba stb stb..., ezek után annyira de annyira rossz gondolatok törtek rám a semmiből, féltem szabályosa, előjött a halálfélelem [másnál nem mert a tanárunk viccesen mondta el , mert épp az oroszokról tanultunk] egyszerűen rettegtem hogy mi van ha stb stb. De ez olyan intenmzív volt hogy hazafelé már a síráés kerülgetett annyira féltem a haláltól)

Ezzel sajnos mindíg együtt jár az hogy mindíg a leges legrosszabbra gondolok (pl: kissé fáj néha a fejem 1-1 pontokon és máris azt hiszem agydaganat), nem vagyok társas lény sajna mert ha nincs mit mondanom akkor nem szólok senkihez. Ebbe beletartozik hogy jobban szeretek egyedül lenni.

Egyszerűen minden nap rámtör, próbálom elhessegetni, de ha elé is megy akkor már olyan levert vagyok, nagyon rossz a közérzetem, és egyszerűen semmihez nem lesz kedvem utána.

Szerintetek mi lehet? Vagy előre érzem hogy meg fogok....???:'( Remélem nem....meg vagyok már így is ijedve:(