Mekkora sikert lehet elérni ha egy introvertàlt embert arra próbàlunk ràvenni hogy legyen közvetlenebb?

Hát ha erőltetnéd, én tuti veled sem állnék szóba ezek után.

Miért kellene ezt nyomatni?? El kéne fogadni, hogy nem mindenki extrovertált.

Lehet sikereket elérni, kérdés, megéri-e. Én totál introvertált vagyok, de volt anno egy exem, aki meg folyton zsizsegett, nonstop bulikba jártunk, ahol jelen volt a 658 haverja is. Nagyon szerelmes voltam, és szerettem volna "megfelelni" neki, hát haverkodtam és csevegtem én is. Hatalmas kihívás volt, mert alapvetően abszolút nem éreztem erre késztetést, és nem is esett jól. Frusztrált, hogy ez megy folyton, hát már megint egy újabb ismeretlen brancs, akivel jópofizni kell (exemnek rengeteg baráti köre volt), már megint egy nyomasztó helyzet, amiben teljesíteni kell...

Annyiból jó volt, hogy mint egy tréning, kimozdított a komfortzónámból, és érdekes tapasztalat lett. Az idegenektől sem stresszelek már, és lazán elcsevegek bárkivel, ha muszáj. De nekem ez nem örömforrás. Hiába estünk partiból buliba, nevetgéltem csomó jófej emberrel... külső szemlélő szerint kinyíltam, és végre éltem, de a valóság az, hogy nyomasztott az egész, nem éreztem a saját életemnek.

Szóval formálható egy introvertált ember, csak ezzel neki nem teszünk jót.

De miért kellene megváltoztatni?

Csak a mai idióta felpörgött világ mondja azt, hogy folyton pofázni kell, socal skilleket erősíteni, kapcsolatokat építeni, lenyomni másokat és mindig minden buliban ottlenni.

Az introvertáltakat meg hót fárasztja ez az egész, nem feltétlenül velük van a baj...