Transzok esetén a pszichiátriai kezelés miért egyenlő rögtön a "transzfóbiával"?

Elsősorban azért mert sokan csak úgy odavágják a másiknak, hogy pszichiáterre van szüksége, ami alapból nagyon tapintatlan és emiatt ellenállást kelt. Kb mint mikor a cukorbetegnek mondják, hogy "ne zabáljon annyit", vagy a mindenféle meghatározhatatlan tünettől szenvedőnek megszakérti valaki, hogy "szimuláns".

Másodsorban azért, mert a pszichiátria, hogy finoman fogalmazzak, nem mindenható. Rengeteget fejlődött az ágyhoz kötözős időkhöz képest, de még mindig sokszor vall kudarcot egy "eygszerű" depresszió major esetén is. Rengeteg kártékony ember is szabadon grasszálhat, akikkel nem feltétlenül tud mit kezdeni az ellátás. Sok mindenre van már gyógyszer meg módszer, de sok a mellékhatás, és a sikertelenség is.

A harmadik oka, pedig hogy egyszerűen kivettek több dolgot is a betegségek közül. A pedofiliát azért, hogy büntethető legyen (hiszen elmebetegségként nem volna az). A homoszexualitást pedig azért, mert nem árt senkinek, nem kártékony, nem lehet valójában betegségként meghatározni. A transzszexualitás nagyon heterogén, nehéz egyrészt meghatározni, másrészt az öngyilkosság az a környezet bántása miatt, a kirekesztés miatt szokott lenni.

Kérdező, már az alapvető feltevésed is hamis, ugyanis a transzneműség nem betegség, viszont a nemi diszfória az igen, és azt a pszichiátrián kezelik. Ezen kezelés része a hormonkezelés és a szociális illetve műtéti nemváltás.

"Tehát pszichiátriai úton próbálnák kezelni az illetőt, nem úgy, hogy rögtön szaladunk vele a műtőbe."

Ez egyáltalán nem így működik. Habár nincs egységes, nemzetközi kezelési módszer, általánosságban lehet beszélni a témáról. A nemi diszfória kezelése így néz ki:

0. Az illető felfedezi magán a nemi diszfória tüneteit. Ennél a pontnál a szociális nemváltás akár már meg is kezdődhet (tehát az illető mondjuk nevet vált, máshogy kezd öltözködni, viselkedni, elrejti a születési nemének a nemi jellegeit, stb), de ez az egyénen múlik.

1. Az illető elmegy a háziorvoshoz, aki ír neki beutalót a pszichiátriára.

2. A pszichiáter elvégez egy rakás vizsgálatot. Ha valóban nemi díszfória lép fel a páciensnél, akkor megkezdődik a kezelés. Egy ideig ez pusztán pszichoterápiás, és csak egy megadott idő után lehet szó gyógyszeres kezelésről (ez egyénről egyénre változó lehet). A szociális nemváltás ekkor már mindenképpen megkezdődik, nálunk fejlettebb országokban ilyenkor a hivatalos okmányokban is helyesbítik az illető nevét és nemét.

3. A pszichiáter felír nemi hormonokat.

4. Több évnyi hormonkezelés után az illető kérvényezheti a műtéti nemváltást. Ez általában egy több műtétből álló folyamat, ami évekig is eltarthat.

Tehát ez a feltevésed, miszerint pszichiátriai kezelés nélkül egyből rohannak az emberek a műtőbe egyszerűen nem igaz, a legtöbb transznemű személy akár évtizedekig is kénytelen várni, mire eljut odáig, hogy műtétre kerüljön sor. Angliában például ha most jelentkeznél műtéti nemváltásra, legkorábban 4-5 év múlva feküdhetnél a kés alá a várólistáknak köszönhetően, és már a gender-specializált pszichiáterekhez is több évnyi várólista van.

"Nem a tévképzethez igazítjuk a testet, hanem a testhez állítjuk vissza a normális énképet"

Mert ez az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem lehetséges.

"Számos kutatás van róla, hogy működött a dolog, és az egyén sokszor a gyerekkori traumáit feldolgozva képes volt összehangolódni a testével."

Akkor linkeld ezeket a kutatásokat, mert az amerikai Ivy League-es Cornell Egyetem metakutatása alapján ez teljesen ellentmond az orvostudományi konszenzusnak, amin a jelenlegi módszertan alapszik:

[link]

"Szerintem így sokkal inkább megelőzhetőek lennének az olyan tragédiák, amikor valaki mégis megbánja később a nemváltást és ezért lesz öngyilkos."

Az előbb linkelt kutatásból idéznék:

"Regrets following gender transition are extremely rare and have become even rarer as both surgical techniques and social support have improved. Pooling data from numerous studies demonstrates a regret rate ranging from .3 percent to 3.8 percent. Regrets are most likely to result from a lack of social support after transition or poor surgical outcomes using older techniques."

Tehát egyrészt azok aránya, akik megbánják a nemváltást, kifejezetten alacsony (0,3% és 3,8% között), másrészt ezeknél is a leggyakoribb okok nem a nemi diszfória hiánya, hanem a társadalmi transzfóbia illetve a korábbi, mára már elavult műtéti módszerek, amiket már nem alkalmaznak.

Hiányzik a szavazásból, hogy természetesen kell, szükséges pszichiáter a nemváltoztatáshoz, hiszen nem egy foghúzásról van szó, hanem nagyon komoly beavatkozásról.

Egyébként sehol a világon nincs olyan, hogy jövőhét keddre kérsz egy időpontot és már vágnak is. Hosszú, akár több éves folyamat a tényleges műtétig eljutni.

7.

Kirúgtak,betegen vagy,vagy gyakornok vagy 1 researchnál?

Említettem már,hogy ilyen "esszét" 8-15% olvas el.Análizálni flessegges.

Azokat kinek kellene kezelnie, akik egy orvosi kérdést politikailag akarnak kezelni?

A Magyar Tákolmány kimondja, hogy tudományos kérdésekben a döntés a tudományos közösség feladata. Az pedig azt mondja, hogy pszichiátriai szemmel a leghatékonyabb kezelés a nemi diszfóriára az elfogadás, és ha a páciens igényli, akkor a hormonális és sebészeti beavatkozások.

Egy nemváltó műtétet megelőzően kb 1 évnyi "próbaidőt" adnak az embernek akivel pszichológusok is beszélnek ezen időszak alatt, illetve a műtétet követően is. Pont azét, hogy elkerüljék azt, hogy meggondolta magát.

Ez van külföldön.

Itthon meg nem támogatják az ilyesmit, ha valakinek sikerül is ilyen műtéthez jutnia, alig van megtámogatva ilyen kiegészítő szolgáltatásokkal. Szóval az itthoni elzárkózás sokkal jobban hozzájárul ahhoz, hogy később tévedésnek élje meg a műtétet.