Miert figyelem ennyire a kisbabam es hasonlitgatom masokhoz? Nagyon szorongok es panikolok.

Sziasztok, nemis tudom hol kezdjem, megprobalom roviden. Egy nagyon vidam, szeretheto csajszi voltam, aki imadott elni. Baratommal meg akkor, alig vartuk, hogy gyerekunk legyen, de ugy dontottunk, majd lagzi utan. 6 ev utan osszehazasodtunk, mert en meg tanultam, ferjem munkat keresett (kicsit specialis a vegzetsege, igy nem akart akarmit). Tehat osszehazasodtunk, elkezdtunk probalkozni. Sajnos nem sikerult 3 evig, en brutal szenvedtem, mindenhol es barmikor eltudtam magam e miatt sirni, ez volt mindig az almom, es a csaladtagok ugye allandoan kerdeztek, h mire varok? Miert nincs meg gyerekem? Volt aki le is intett.. Mit mondjak, kes a szivembe. Ugy dontottunk, h belevagunk a lombikba. 23 petesejtbol 2 volt alkalmas beultire. Nagyon csalodott voltam, es nagyon sokat sirtam. Biztam benne, h mehetek tobbszor. Ezert elmentem plusz kivizsgalasokra, biztos ami biztos. Kiderult, h olyan anyagokat termel az imunrendszerem, ami megoli az embriot, es a veremben is. Felkerestem egy pszichologust, aki sokat segitett, igy sirkerult elsore a beultetes. De szednem kellett kortikoszteroidot, szurnom kellett magam minden nap, infuziora jarnom, h huzzak le az imunrendszerem, h megmaradjon a baba. Pandemia alatt. Igy hat nem talalkoztam senkivel, csak a ferjemmel. Egyedul voltam szinte, es rettegtem vegig a terhesseg alatt. Volt, h annyira feltem, h elne veteljek, h 1 napot komplett vegig sirtam. Aztan felkeszultem a termeszetes szulesre, persze bepanikoltam es csaszar lett. A noverek nagyon mocskok voltak velem, pld a konyokukkel rangattak szet a terdem, h tegyem szet, es ugy belem nyomtak a katetert, h azt hittem lerepulok. Pedig en igazan mindig egyutt mukodtem, nem hisztiztem semmin. Igy hat mikor megszuletett a fiam, nemvolt bennem endorfin. Semmi. Nyugkent eltem meg, mikor hoztak hozzam szobara, h hagyjanak engem beken, nekem pihennem kell. De senkit nem izgatott. Mind1. A korhazi ottlet is rettenetes volt.

Aztan hazajottunk, eljottek a szuleim 2 hetre. Inkabb ne jottek volna. Anyukam allandoan szidott, h miert sirok, hagyjam mar abba, hisz itt a gyonyoru egeszseges gyerekem. Apukam nekem allt, h nem latom e h a tejem miatt sir, igy a tudtom nelkul adtak neki a tapot, mikor megkertem h etessek meg, pedig szivtam a tejem. Igy hat abba hagytam a szoptatast. Anyukam sirt, mert nem azt a ruhat adtam a kicsire, amit o hozott, hanem amit en akartam, es apam beszolt, h halgassak anyamra, mert O MOST ERZEKENY. ok. Elmentek. Nekem meg becsipodott a derekam. Alig tudtam jarni, csuszott ki total. Felelmetes volt.

1 hetig a ferjemmel voltam a kicsivel. En orditottam ra, h minek jott, nincs tole nyugtom, minden bajom forrasa. :( borzaszto volt. Aztan jott az anyos egy hetre. Inkabb nejott volna. Nagyon gajon voltam. Pletykazott a csaladba, h depresszios vagyok, es csak magamnak akarom a gyerekem. Hozzateszem muszaj voltam tole menteni a gyerekem, mert mikor a kicsi csuklott, be akarta fogni az orrat. Aztan vendegeket hivotz a tudtunk nelkul mig a ferjem munkaba volt. Maszk nelkul pandemia alatt ultek az ebedlobe, de nemvolt erom egyszeruen harcolni. Miutan elment az anyos, folytatodott a depim, en a pszichologushoz tovabbra jartam, de nem segitett. Kezdett elfajulni.

Mikor a kisfiam 5 hetes lett eszre vettem, h lagyek serve van. Kiderult, h muteni kell. Akkor szalt ugy belem az anyai erzes, es orditottam torkom szakadtabol. Annyira feltettem. Igy hat jartuk az orvost, es elvittem egy fyzioterapeutahoz, mert nekem ugy tunt, h gyengebb a hasa, mert valahogy nem tamaszkodott a hasan ahogy kell. Igy tornaznunk kellett. A fyzios ugy negijesztett, h ez meg az a baja, na hagy ne mondjam. Kaptunk 3 napot, h figyeljem, es szamoljak be, h mi igaz abbol, amit o eszre vett, mert akkor kemeny torna var ra. Termeszetesen mikor elvittem, rosz napja lehett a kisfiamnak, mert csak a haskoja volt gyengebb, tehat semmi komoly. De itt kezdtem el figyelni, mint egy beteg allat, hogy h tartja magat, miert nem egyforman hasznalja akezet, ezt miert ugy csinalja, ezt miert nem... Valahogy ez belem vesodott. Es elkeudtem hurcolni a fiam orvosokhoz.

Pld, megijedtem nem e epileepszias, mert neha a szaja szele megmozdult (aztan eszre vettem, h en es a ferjem, meg sok mindenki csinalja). Annyira pebanikoltam, gyerekek, h a foldon fekudve reszkettem a felelmtol. Itt mar felkerestem egy pszichiatert. Termeszetesen kaptam antidepresszanst. Szedem.

Aztan bepanikoltam azon, h nem e autista. Es csak figyelem, es figyelem... Es ha valamit nem ugy csinal esetleg mint a tobbiek, akkor vegem. 1 honapja kb meg nem mutogatott ujjal, csak kezzel es e kozbe lattam a jatszoteren egy kisfiut, aki neg jarni se tudott, de mar ujjaval mutogatott. Megint panikot kaptam. :( most 13 honapos a kisfiam, mutogat szepen, de nem tapsol. Nem akar vagy nemtudom. Erre megfigyeltem fiatalabb babakat a korunkben harman is vannak, mind tapsol. Most ismet nemtudok semmi masra gondolni, csak erre, hogy nem e gond. Es hasonlitgatom masokhoz, h miert nem olyan jo, vagy gyors, mint mas. Es akkor jonnek a kerdesek, meg nem tapsol? Meg nemjar? Miket tud?

En a kisfiam elott igyekszek jo anyuka lenni, vidam vagyok, sokat jatszunk, nevetunk. O is jatszik velem. Kukucskat. Ma szemei ele rakja a kezecskeit, es aztan hirtelen le, es kacag mosolyog. Nagyon aranyos es cuki kisfiu, baratsagos, allandoan mglegy a gyerekekhez, meg is simogatja. Nekem meg iszonyat lelkifurdalasom van. Nemtudok kimaszni ebbol az ordogi korbol, pedig gyogyszerezek, terapiara jarok. Es mindig valami elrontja. Most az, h nem tapsol. De ez igy nem mehet tovabb. Mindig lesz valami, amin idegeskesni fogok es panikolni fogok. :(

Masodikat nem merek bevallalni, h meg 1x ezeket eljem at. Nemtudom... Viszont a kisfiam imadja a gyerekeket. Sajnalnam, ha nem lenne. De nincs erom. :(

Ne iteljetek el, nincs most tenyleg semmi szidasra szuksegem.

Koszonom ha elolvastad.