Hogy győzzem le a vezetéstől való félelmem?

Eleinte imádtam vezetni, alig vartam, hogy meglegyen a jogsim, hogy szabadon mehessek ahova csak szeretnék. Az első útjaimon semmi félelem nem volt bennem. Majd autópályán mentem volna másik városba és a szüleim azt mondták, hogy nem, mert az autópálya a legveszelyesebb és meg fogok halni. Igaz elmentem, de akkor már nem éreztem magam komfortosan, majd odáig fokozódott a helyzet, hogy városon kívül is nagy a sebesség szóval az is veszélyes. Szóval ha én kocsival elhagyom a várost, lakott területen kívül bepanikolok, izzad a tenyerem, remegek, és nem tudok semmi másra koncentrálni csak arra, hogy mennyire félek. A városban élvezem a vezetést, élvezem a zenét, beszélgetek, persze nem úgy, hogy elterelodjon a figyelmem a vezetésrol, de lakott területen kívül nem tudok kikapcsolni, hanem panikolok. Sokszor ramjon egy ilyen ájulásszeru érzés. Talán attól félek a legjobban hogy egyszer pl elajulok és elveszitem az irányítást. Emiatt nem merek autópályára se menni, mert ott korulmenyesebb megallni, ha baj van, mint országúton. De országúton is ha olyan szakasz jön ahol tuti nem tudok felreallni,ott is nagyon panikolok. Egyébként nagyon ritka, hogy ténylegesen meg kelljen állnom, csak a tudat... Ha más is jön velem az se segít, sőt rosszabb, mert tudom hogy másért is felelek. Próbálom tudatosítani magamban, hogy ha figyelek nem lehet baj, de mi van, ha a másik sofőr hibázik. Mi van azzal a sok balesettel, amikor a kocsi a fának megy vagy az árokba borul?! Nem tudok bízni abban, hogy velem ez nem történhet meg, mert valahogy velük is megtörtént. Viszonylag gyakran vezetek országúton ettől függetlenül, de egyáltalán nem szűnik a félelmem, hiába nézek vele szembe. Viszont amint beerek egy városba egyből megnyugszom, még akkor is ha nagy város és nem ismerem, egyből elmulik minden félelmem.

23/L, másfél éve vezetek napi szinten.