Sokat álmodozok egy képzelt világról, életröl?

Az emberi agynak van egy bizonyos "menekülő funkciója" és ez az amit most átélsz.

Sok példát tudok mondani. Például így alakultak ki a vallások is, az emberek túl sokat ábrándoztak arról hogy mi lenne a legjobb nekik (amikor a zsidók sínylődtek Rómában is ez történt, és ebből lett a kereszténység, de ebbe ne menjünk bele)

Így lesznek azoknak a gyerekeknek akiknek nincsenek barátaik, képzeletbeli barátjai. Erről biztos hallottál már.

Az, hogy ennyit ábrándozol egészséges, nincs ebben semmi beteges. Viszont lelki okai vannak (ami nem betegség) mégpedig az, hogy nem vagy elégedett a világoddal. Sem a te személyes világoddal, helyzeteddel, sem a világ működésével, amiben élünk. Ez az elégedetlenség lehet pusztán az is, hogy számodra nem elég színes, vagy nem elég izgalmas. Ez persze indokolt is lehet azok alapján amiket leírtál.

Ezért szoktak általában az emberek álmodozni. Egy olyan világba képzelik magukat, amiben szívesebben élnének, vagy ahol jól érzik magukat. Egy példaként: Az az ember, aki az életében nem jut elég irányító szerephez, és rajta kívül történnek a dolgok, szívesen ábrándozik olyan világról, ahol ő döntéshozó szerepbe kerül, a dolgokat ő alakíthatja, és irányítást kaphat.

Az a (felnőtt!) ember pedig (ahogy ezen az oldalon többször is olvastam) aki valami veszett módon magányos, már több éve, könnyen ábrándozhat arról, hogy kialakít magának a fejében egy másik képzeletbeli figurát, aki iránt szerelmet, vonzódást érez. Mondjuk ki: képzel magának egy barátnőt / pasit. Elképesztően sok ilyet olvasni amúgy, tehát létező jelenség.

Értjük tehát: Amit te csinálsz az egyfajta "menekülés"

Próbáljuk meg kideríteni, hogy mi elől is menekülsz. Ezt úgy tudjuk kideríteni hogy megvizsgáljuk: mibe is menekülsz, annak milyen tulajdonságai vannak?

Például ahogy olvasom:

Az apukád nem törődött veled => Elmenekültél egy olyan világba, ahol törődött veled, és boldogok voltatok együtt.

"Ebben a szakmában valóban volt esélyem elhelyezkedni fiatalon, de féltem a kudarctól, így nem vállaltam. Sokszor leülök, beteszek valami zenét, vagy amikor autóban ülök, végig képzelgek, hogy ebben-abban a projektben én is részt vettem."

=>

Én ebből azt olvasom ki, hogy olyan világba menekülsz, ahol te magad egy fontos ember lehetsz. Tehát részt veszel ezekben a fontos projektekben.

"Gyakran képzelem azt is, milyen lenne hogy egy új helyen, újonnan megismert embereknek már így mutatkoznék be mint amit elképzelek."

=>

Az előző gondolatot viszi tovább: Elképzelsz magadnak egy ÚJ módot arra, ahogyan bemutatkozhatsz. Ebben sok minden van. Ezek szerint te abból menekülsz az álomvilágba, AHOGYAN bemutatkozhatsz jelenleg. Tehát egy olyan világba menekülsz ahol MÁSHOGY mutatkozhatsz be. Ismét elégedettlenség a saját fontosságod, szerepeddel szemben.

Azt hiszem sejtem mi lehet ennek a magva.

Hiszen fentebb írtad, hogy lett volna esélyed elhelyezkedni egy bizonyos munkakörben, de te FÉLTÉL a KUDARCTÓL

Ebben rengeteg minden benne van. De viszem tovább:

"A vicces az egészben, hogy a szüleim gazdagabbak voltak, én is jól élek, nem a szegénységböl jön ez az egész."

Igazad van. Nem abból jön ez az egész hogy a szüleid szegények. Éppen abból jön ez az egész, hogy a szüleid GAZDAGOK. ŐK a gazdagok, és nem te. Tehát ezt te is tudod. Amit ők elértek, az a rengeteg dolog, azt nem te érted el. Te csak két végtelenül sikeres embert látsz magad előtt, életed kezdete óta, és hozzájuk méred magad. Így nem lehetsz elégedett magaddal. Így menekülésre vagy késztetve: az álomvilágba.

"Féltél a kudarctól"

Ebben tudod mi van? Elvárások. Csak az fél a kudarctól, akivel szemben elvárások is vannak. Így félhetsz attól, hogy az elvárásoknak nem felelsz meg => ez a kudarc lényege.

Tehát összegezném a dolgokat, magyarról magyarra fordítva, egyszerűsítve:

A szüleid fontos emberek, gazdagok. Ezt a képet látod magad előtt, mint megütendő mérce, amit el szeretnél érni, de félsz a kudarctól, ezért ezt a "fontos ember" szintet te képzeletben ütöd meg, mert érzed magadban a késztetést ugyan hogy megüsd, viszont nem tartod magad elégnek ahhoz hogy valóban bele vágj és elérd mert nincs önbizalmad, hiszen visszautasítottad a munkát a kudarctól félve.

Ez késztet téged "menekülésbe" a álomvilágba.

Nagyon beszédes az, hogy ki miről álmodozik. Én ebből indultam ki.

Te nem a pénzről álmodozol. Te a státuszról, a fontos emberségről, magáról a SZEREPRŐL álmodozol. Nem arról hogy gazdag vagy, hanem hogy TE magad milyen nagy ember vagy. Tehát érted.

Szóval én ezt így látom :D

1-es vagyok

Áshatunk mélyebbre is, ha gondolod.

Eljutottunk odáig, hogy te egy magasabb szerepről álmodozol. Státuszról, pozícióról, fontosságról álmodsz.

Ennek több oka is lehet.

1: Az emberi természetből adódóan

Még a LoL játékban Cassiopeia mondta: "A pénz csak a hatalom forrásaként értékes" Tehát értjük, több dolog is van a világon ami "hatalmat okoz" és ez a pozíció amiről álmodsz, szintén ezt okozza. Az ember evolúciós okokból ragaszkodik a hatalom különböző formájához. Van aki bújik hozzá, van aki elérni szeretné, mind ugyan arra vezethető vissza. Az ősember minél hatalmasabb volt, annál több ember tartotta őt nagyra => szolgálta => annál több jutott neki a javakból, több esélye volt az utódnemzésre, sőt, az utódainak is nagyobb esélye volt a túlélésre. Tehát a hatalom iránti vágy a vérünkben van. De itt szerintem másról van szó.

2: Megfelelési kényszer

Mi lenne akkor, ha elérnéd ezt a pozíciót amiről álmodozol? Tehát miért is álmodozol? A miértre kérdezek rá. Érzel valamit közben? Nyílván jó érzésekkel tölt el, különben nem tennéd. Nyugalmat, önbizalmat, boldogságot kelthet egy-egy ilyen álom. De mi okozhatja ezt?

Én azért felfigyeltem arra a részre az irományodban, hogy a szüleid nem nagyon törődtek veled életed során. Mert nem volt idejük. Ahogy írtad, a gyerekkorodat szalonokban tölttted, ez is tartogat egy olyan üzenetet pszichológiailag hogy "te csak oda vagy téve" hogy legyél ott. Így nem lepődnék meg ha azért álmodoznál ilyen magas szerepekről, mert azt érzed, ezzel megbecsülés járna neked a szüleid részéről. Tehát mivel te egy ilyen hatalmas befolyással (talán még a szüleidet is túlszárnyaló) személy lehetnél, azzal valamit bizonyítanál, azzal elismerhetnének téged. Biztos vagy benne, hogy nem arról van szó, hogy az a pozíció amiről álmodsz azért olyan befolyásos, és fontos szerep, mert magasabb babérokra tör, mint a szüleid, akik figyelme, elismerése a fontos számodra? Egy olyan embernek képzeled magad aki méltó a megbecsülésre, és a figyelemre. Ilyen ember szeretnél lenni.

Jó-jó, lehet hogy így van, de mi a megoldás?

Sokaknak írják itt ezen az oldalon azt, hogy "menjé pszihollóóógushooz" azt le vagy tudva. Írják ezt a pánikbeteg, mániákusan depresszív öngyilkos hajlamú idegkárosult szerencsétlen embereknek. Viszont figyelj csak ide: pszichológushoz nem csak az jár, akinek hatalmas gondjai vannak.

Még középiskolában volt egy osztálytársam aki rendszeresen járt pszichológushoz. Erőemelő volt, az ajtón nem fért be olyan izmos, magas, gazdag, olyan nője volt hogy mindenki irigy volt rá, tehát olyan élete volt ami a nagy könyvben meg van írva. Egy ilyen ember miért is járna pszichológushoz? Lényegében mint kiderült apró problémái voltak (a fent leírt mértékekhez képest) viszont ő elszánta magát hogy helyre teszi magában ezeket.

Tehát lehetsz teljesen normális is, akkor is ellátogathatsz egy pszichológushoz, akkor is megbeszélheted vele a mentális helyzetedet, hátha rávilágít arra, miben változtathatnál azért, hogy ne csak az álomvilágodban érezd magad ennyire jól, hanem a való életben is.

Ahogy írtad pénzre nincs gondod, tehát megengedheted magadnak a pszichológust is.

Tőle nagyjából ilyesmit várj mint amit itt leműveltem.

A pszichológus célja leásni olyan mélyre az életedben, gyerekkorodban, a mozgató rugóidban, az érzelmeidben, hogy megtalálja a magvát, az esszenciáját a problémának. Elemez, darabokra szedi a személyiségedet, és olyan mélyen beléd lát hogy ő valóban segíthet a gondjaidon. Meglepődnél.

Tanácsaival, gyakorlataival túllendülhetsz ezeken a dolgokon is.

Pszichiátert nem ajánlok. Ők kórházakban, pszichiátrián és egyéb olyan helyeken dolgoznak, ahol súlyos esetek vannak. Nekik általában nincs türelmük, de főleg idejük rád. + ők igazából orvosok. Tehát pszichológiával is törődő orvosok. Volt már nekem dolgom több pszichiáterrel is mert covid miatt elkapott egy pánikbetegség, depresszió, tehát súlyosabb mentális betegségek. Tapasztalatból mondom hogy őket annyiban érdekli a problémád hogy akkor most kell-e gyógyszer, vagy sem?? Mert mennének dolgozni, ezernyi betegük van, folyton csörög a telefonjuk.

A pszichológus az ami ide kell. Teljesen más mint a pszichiáter, kb össze sem lehet hasonlítani őket. Ő rendszeres foglalkozásokat tart veled, többszöri találkozással, a belsőd érdekli nem az hogy kell-e gyogyó vagy sem.

Amúgy ezen az oldalon már nem te vagy az első aki keveri a 2t, elég sokan vannak ezzel így, sőt, sokan úgy gondolják a pszichiáter "komolyabb" vagy "erősebb" dolog. Pedig ez nincs így.

Egyébként pszichológus mellett ha már annyira felvet a pénz, simán ajánlanék neked life coachot is. Ezek életvezetési tanácsadók.

1: [link]

2: [link]

3: [link]