Gyász esetén mennyi ideig normális, ha az emberre időnként rátör a sírás?

Szerintem is bármeddig, bár kérdés az intenzitása, azaz az, hogy naponta az ébren töltött óráid hány százalékában jut eszedbe és akadsz ki rajta. 9 hónap elég sok idő, de nem túl sok, szerintem, pláne magamból kiindulva, hogy vannak helyzetek, amikor a 15-20 éve meghalt drága és nagyon idős (pót)nagymamám halálán is tudok könnyeket hullajtani, azzal együtt, hogy amióta csak az eszemet tudom, mindig is a halálára készült, beszélt is róla, velem is, de nem akartam hallani sem, így is megért vagy 96 évet,de azért ma már ritkán fordul elő velem, hogy sírásig lovalom bele magam az elvesztése által okozott szomorúságomba... Talán azért is, mert valahol tudat alatt azért felfogtam, hogy ő sem fog örökké élni és amikor meghalt, nagyon hagytam magamnak csak rá fókuszálni, hogy el tudjam engedni. Szerintem nekem az is segített amúgy, hogy a férjét, a (pót)nagypapámat még egészen kiskoromban veszítettem el, alig emlékszem rá, inkább csak a történetekre róla a feleségétől, ami tán éppen az ő gyászfolyamata volt, és tán így tanultam meg azt is, ami azóta is segít nekem, hogy szerinte az égből figyelnek minket halott szeretteink, és hangozzék ez bármilyen gyerekmesének vagy vallásos hitnek, érdemes bárkinek kipróbálni elképzelni, mert mi van, ha tényleg? Akkor plusz okunk van újra teljes életet élni nélkülük, nekik, hogy boldognak lássanak minket halott szeretteink.

Eszembe jut a Kék madár meséje is, ahol a testvérpár a múltban is járt a boldogság kék madarát keresni, ahol bár azt nem találták, halott nagyszüleiket viszont igen, akik azt mondták a gyerekek meglepetésére, hogy "élnek" (a múltban), hogy bizony: mindannyiszor, hogy gondolunk rájuk, felélednek. A múltban. Nekem ez is segít elválasztani a múltat a jelentől és a jövőtől és segített elfogadnom azt, hogy az, aki már a múlté, az a múltban is marad, míg én a mostban élek a jövőnek. Hátha ez neked és tán másoknak is segít!

Amúgy pont most olvastam egy cikket arról, hogy bekerült a lelki betegségek szakmai nagykönyvébe a gyász is, meghatározása szerint fél éven túl is elhúzódó gyász esetén, én személyesen ezt egy évre tolnám ki, de nem vagyok lelki szakember és a cikk is ennek az elhatározásának a problémáit részletezi:

[link]

Amúgy hátha vannak már Magyarországon is támogatói csoportok, pláne ha ingyenesen, netán anonim módon, mint alkoholistáknak, bár jó ilyen körökbe egy moderátor, vezető, pláne szakember, aki ha nem önkéntes, akkor vajon az állam vagy önkormányzat fizeti? Nem is tudom, sosem néztem utána, de biztos vagyok benne, hogy akár szociális hálózatokon, itt is, Facebookon is érdemes maximálisan kibeszélni fájdalmad, hogy múljon, biztos online is lehet találni ingyen is gyász csoportokat, de ide is leírhatnád mindazt, ami eszedbe jut róla, amikor csak újra eszedbe jut, újra és újra, beszélj róla, mesélj róla, írd ki magadból!