Szerintem depressziós vagyok. Mit tegyek?

Nem merek szakemberhez fordulni, nem igazán szeretek az érzéseimről beszélni (legfeljebb arc/név nélkül, mint valamilyen szinten itt), szüleimnek sem szívesen nyílok meg. Attól félek, hogy nem vesznek komolyan, és csak egy nyálgépnek néz akárki, akinek beszélek a problémáimról. Olyan szinten van eluralkodva rajtam, hogy társaságban már szinte nem is én vagyok, mindent ami egy picit komolyabb dolog azt elpoénkodok, egy csomó ismerősöm közt én vagyok az az ordenáré ember, aki mindenen viccelődik, pedig csak a folyamatos szorongásomat próbálom leplezni ezzel. Tudom, hogy nagy divat mostanában a fiatalabbak körében hogy mindenki "depis", de nálam ez nem csak pillanatnyi állapot, hosszú évek alatt jutottam erre a szintre. Annyira képtelen vagyok bármiféle komoly kontaktusra az emberekkel, hogy eddig a 20 évem alatt egy röpke 2 hónapig volt barátnőm, de nem tudtam meglenni vele, mivel neki sem tudtam az igazi énemet felfedni/mutatni.

Már itthon a családomban sem merek önmagam lenni, legszívesebben mindenkit elkerülnék és egyedül ücsörögnék a szobámban, ahova remélhetőleg senki nem jön be. Kezdek teljesen kikészülni, érzem ahogy egyre jobban emészt fel ez a folyamatos negatív érzés. Fogalmam sincs, hogy mitől lehetnék egy picit is jobban.

Valakinek van esetleg valami ötlete?