Deperszonalizáció lehetséges?

Nem olyan régen jöttem ki egy érzelmileg súlyosan bántalmazó kapcsolatból. Volt ott minden: gázlángolás felső fokon, érzelmeimmel való visszaélés, a reményeimmel való durva játszmázás, és sorolhatnám. A kapcsolat vége felé már érzelmileg nagyon össze voltam zavarodva, alvási zavaraim is voltak, és állandó stressz (hideg veríték, izzadás, enyhe remegés, hasmenés, fülzúgás) sosem tudtam melyik nap mi vár rám, mimet kell védenem: a realitásomat (gázlangolás rengeteg volt), az érzelmeim (egyik nap kellek, másik nap nem) a reményeimet (időszakos változás a partnerben). Gyakran egyszerre mindet vedenem kellett, de iszonyat elfáradtam, egy idő után érzéseim sem voltak, teljesen eltűnt belőlem az érzelmi lény aki voltam. A memóriám az emlékezetem is romlani kezdett, folyton fáradt voltam a folyamatos önvedelem és a bizonytalanság miatt. A vége felé már kb minden napos pánikroham, szorongás. Megtörtént a szakítás, melynek során egyszerre kaptam annyi gázlángolást, ellentétes kijelentéseket, mint a kapcsolat alatt addig összesen. Érzelmileg teljesen lefagytam, de kb értelmileg is, mert úgy meg lettem zavarva, vagyis összezavarva,hogy logikailag azóta sem tudom összerakni a dolgokat. Lényeg hogy a szakitás óta nem tudok gondolkodni, koncentrálni, mindenféle szellemi tevékenységre képtelen vagyok. Erzelmeim semmi és senki iránt nincsenek, sírni sem tudok, egyszerűen semmit nem érzek. Csak azt, hogy ez nem én vagyok. Ez deperszonalizáció, vagy a hosszú időn át tartó érzelmi bántalmazás következménye?