Akik valaha komolyabban elgondolkodtak az öngyilkosságon, nektek mi volt a kiváltó ok?

Családon belüli erőszak,

többféle mentális betegség.

1) A létem értelmetlensége. Nem vagyok jó semmire, nem fogok kelleni senkinek, nincs oka annak, hogy részesültem a létezésből, így aztán jogom sem lenne hozzá; ezt gondoltam.

2) A lét általában vett értelmetlensége.

3) A halál bizonytalan természete. Kontrollt akartam felette gyakorolni azáltal, hogy én döntöm el, mikor és hogyan szállok ki. Nehogy már neki legyen hatalma fölöttem. (Ez életem legneurotikusabb szakasza volt egyébként, mást sem tudtam csinálni egész nap, mint mérni a vérnyomásomat és a testhőmet, szorongva azon, hogy bármelyik pillanatban leállhat a szívem, esetleg rák pusztítja a szervezetemet belülről, csak épp nem tudok róla. A lakást alig hagytam el, amikor igen, akkor valamiféle orvosi vizsgálatra mentem. Majdnem évet kellett ismételnem érettségi előtt. Erre aztán kaptam gyógyszert.)

4) Úgy leesett a szerotoninszintem, hogy úgy éreztem, nem létezni sokkal jobb lenne, mint abban az életkedvtelen állapotban vegetálni. Erre is kaptam gyógyszert.

Szerelmi bánatom nekem is volt, de konkrétan amiatt nem vettem fontolóra az öngyilkosságot. Az viszont lehetséges, hogy valamelyik fő okot a fentiek közül "megtámogatta".

Sajnálom, remélem, normalizálódni fog a helyzet.

Amit a 3-as pontban írtam, arra Escitilt (antidepresszáns), Helexet és Frontint (nyugtatók) kaptam. Ezek más néven is futnak, de a hatóanyagukat kell nézni: eszcitaloprám és alprazolám, ez utóbbit tartalmazza a Helex és a Frontin egyaránt, csak az egyik lassú, a másik gyors felszívódású.

Később ezeket letettem, és rá egy-két évre hangulatingadozásos problémáim lettek, erről írtam a 4-es pontban. Ekkor jött képbe a Lamolep, azaz a lamotrigin, amit többnyire epilepsziára szokás felírni egyébként, de valamilyen oknál fogva sok bipolárisnál (főleg azoknál, akiknél a depresszív epizód gyakoribb és súlyosabb, mint a mániás vagy hipomániás) is beválik. A Frontinhoz is visszatértem, és egymást váltogatták a szakaszok, amikor szedtem és amikor nem, bár az esetek 99%-ában csak elalváshoz kellett. Mostanság is be szoktam venni 0,75 mg-ot esténként, de lejövőben vagyok róla.

El fogják mondani neked a pszichiátrián, de azért én is figyelmeztetlek, hogy nem mindig sikerül elsőre eltalálni azt a gyógyszert, amelyik az adott betegnél működni fog, illetve hetek kellenek ahhoz, hogy kifejtsék a hatásukat, tehát türelmesnek kell lenni. Valószínűleg lesz majd, aki lepontoz, amiért azt mondom, hogy ezek a cuccok nem feltétlenül ördögtől valók, de az elmúlt 6-7 évemben azt tapasztaltam, hogy rajtam többet segítettek, mint amennyit ártottak nekem. Persze pszichoterápiára is el fognak küldeni jó eséllyel, és ez nagyon helyes.

Bipoláris zavar.

(És félelem attól, hogy nem én irányítom a dolgokat. Bármikor elveszíthetem azt a két embert, akiket mindennél jobban szeretek. Vagy rosszra fordulhat a sorsuk. És bár egyáltalán nem vagyok hiú (vagyis azt hittem, hogy nem vagyok az), nagyon zavar az öregedés.)

#19 hidd el,manapság nincsenek is mély kapcsolatok.

Olyan társadalomban élünk,ahol csak a kihasználás,a hazugság a divat,abszolút nem úgy állunk egymáshoz,mint a szüleink idejében.Úgyhogy ezzel nemcsak Te vagy így,ez sajnos általános probléma.