Miért élvezem azt, hogy bántom magamat?

Érettségi előtt álló diák vagyok, és mostanában folyamatosan csak bántom magamat...

Folyton stresszelek a jövőm miatt, anyukám megmondta, ha nem vesznek fel egyetemre fel is út, le is út. Nagy lehetőséggel matematika tantárgyól kivéve mindenből 5-ös leszek (ma írtam meg az utolsó dolgozatomat ami nagyon nem ment, mivel 4,5-re álltam és ez nem lesz meg 90%, lemegy az átlagom és nem leszek jeles), mindig minden órára készülök tanítás után és próbálom a legtöbbet kihozni magamból. Sajnos kezd ez már sok lenni...

Mostanában alig eszek, most is korog a gyomrom és érzem is hogy éhes vagyok, de valahogy élvezem ezt. Múltkor magamba erőltettem egy kiflit, de nem maradt meg bennem és kihánytam.

Matek órák alatt ha valamit nem értek, a bőrömbe mélyesztem a körmömet és addig nyomom amíg bírom. Van hogy elkezem erősen vakarni és ez valahogy megnyugtat. Egy a baj, hogy nem tudom miért.

(Osztályfőnököm hívta fel erre a figyelmemet, eddig nem is annyira figyeltem hogy ezt csinálom. Ő mondta hogy ez így nem oké, meg hogy nagyon beesett az arcom...)

Le szeretnék erről szokni, nem szeretnék pszichopata vagy mi a csuda lenni...

Hogyan tegyem?