Lehet, hogy mániás depressziós vagyok?

Van egyébként párom, ezzel nincs baj. És éppen nemrég kezdtem el sportolni is, heti két alkalom rendszerességgel, valamint még egy klub közösségbe is eljárok havonta egyszer.

Szóval ezek megvannak. Ha mélyen belegondolok, nincs annyira okom a szomorúságra és elégedetlenségre, nem olyan nagyon rossz a magánéletem, mégis nagyon gyakran boldogtalan vagyok. Mindig azt érzem, hogy másoknak nem vagyok szimpatikus és hogy lenéznek engem. Nem tudok barátkozni, mert nem akarnak velem az ismerőseim, annak ellenére, hogy nincs velem semmi probléma. Egy tök normális és kedves lány vagyok, mindig udvarias és segítőkész, mégsem akarnak velem barátkozni. Legalábbis én ezt érzem. Gondolom, hogy velem van valami baj, de nem értem, hogy mi. A kedvességen kívül mi kell még? Van egy olyan szokásom, hogy amikor találkozom pl. ismerőssel vagy munkatárssal, meg szoktam kérdezni az illetőt a köszönéskor, hogy hogy van. Udvariasságból is, de őszintén is kérdezem. Erre azt tapasztalom a környezetemben, hogy kinevetnek. És ezt biztosan nem képzelem be, tudom, hogy ha érzékeny valaki, akkor hajlamos rá. De ez tényleg megtörténik. Nem értem, hogy ezzel is mi a baj? Miért nem szabad megkérdezni, vagy itt az emberek annyira közömbösek egymás iránt, hogy nem szokás? Egy ilyen eset is pl. nagyon le tud lombozni, tisztára depibe esek tőle.

Egyébként megnyugtattatok, akkor nem vagyok mániás depressziós, mert nekem nincs késztetésem arra, hogy pl. az asztalon táncoljak, amikor jobb a kedvem.

Régen, amikor a kórházban voltam, nem nagyon foglalkoztak velem. Anorexiás voltam, a sok családi gond annyira megviselt, hogy nem bírtam enni. Egyébként nagyon megváltoztam azóta, mert láttam azt a sok összetört beteg embert és éreztem, hogy én nem hagyhatom el magam, nem akarom, hogy én is olyanná váljak, mint ők. Abbahagytam a nyugtatók szedését és máshogy állok az élethez. Ennek már lassan hét éve.

Szóval én nem akarok depressziós lenni, mert manapság nagy divatbetegség, én éppen, hogy küzdök ellene. Csak akármennyire is igyekszem, mint írtam közösségbe járok, sportolok stb. mégis lelki problémáim vannak. Nem akarok betegség tudatban élni, a kérdésem sem ezért volt, csak megíjedtem, hogy esetleg ez lehet e a baj forrása.

Érzem, hogy nagyon hiányoznak a barátok, de ha a fejem tetejére állok, akkor sem sikerül barátokat szereznem. Nem szeretek diszkóba járni, azon kívül hogyan lehet még barátkozni? Lehet, hogy ez a kulcs?

Mindenesetre köszönöm a kommenteket és tanácsokat, végülis a kérdésemre választ kaptam, ami megnyugtatott, hogy nem vagyok beteg.