Ez csak szorongás és "normális" ebben a helyzetben, vagy esetleg valami olyan amivel komolyan foglalkoznom kellene?

Alapvetően nem nagyon szoktak befolyásolni a nagy világ dolgai a mindennapi életemben, a Covidon se stresszeltem szét magamat.

Viszont bejött a háború, az áremelések, körülöttem hullanak, vagy súlyos betegek az emberek (családban és közeli barátok is) és kezdem úgy érezni, hogy szétvet az ideg. Szeretnék gyereket, már lassan harmic vagyok, de hála a családtámogatásoknak, esélytelen, hogy irgalmatlan mennyiségű hitel nélkül nagyobb otthonba költözzünk, ahol családot alapíthatunk.

Hiába nem foglalkozom vele, tudatosan próbálom kizárni amit csak tudok, sőt a párommal kirándulni is elmegyünk, hogy lekapcsoljunk, de amint visszatérek a való életbe, elkezdek brutálisan szorongani.

A munkámban, ezáltal a hétköznapi életemben nem tudom sajnos ezeket kizárni.

Kezdem azt érezni, hogy akadályoz a megszokott életemben ez a gond (2-3 hete, talán egy hónapja), egyre kevésbé tudok koncentrálni a munkámra (rááadásul itt is látom folyamatosan a fent leírt dolgok hatását), otthon is csak vegetálok, maximum bámulom a tévét. Ha a családommal vagyok nem tudom jól érezni magam, menekülök haza a zárt kis vackomba. Néha külön szorongani kezdek, (vagy nem tudom mi ez az érzés) hogy részt kell vennem valami családi eseményen és próbálnám kihúzni magam, de akkor meg attól vagyok ki, hogy most biztosan rosszakat gondolnak rólam, meg megbántom őket (agyrém, komolyan...)

Most próbálom magam rávenni egy kis sportolásra, hátha az segít, de néha örülök, ha dolgozni elvonszolom magam, nemhogy még valami hasznosat is csináljak :(

No és ez volt a nyavalygás része, a fő kérdés, hogy mit tehetek még? Szükséges vajon szakember, vagy próbáljam meg valahogy összeszedni magam? Esetleg valami vény nélkül kapható stresszcsökkentő bogyó segítene (bár nemigen hiszek benne)?

Ti is érzitek ezt esetleg mostanság? Hogyan küzdötök meg vele?