Valami baj van velem, miért rontom el a jó dolgokat az életemben?

Sziasztok, 23/L vagyok, röviden rólam: éppen a diplomámat csinálom, mellette dolgozom, viszont mind a sulit, mind a munkát magam osztom be úgymond, ezáltal viszonylag szabadok a napjaim, de ez inkább stressz mint szabadság, hiszen 100%-ban magam rendelkezem minden felett és ez hatalmas teher. Sok időmet és energiámat felemészti összességében. Egy ideje hullámzó a hangulatom és ezt a hatalmas nyomásnak tudom be részben, de a párkapcsolatomban is adódtak mostanában problémák, mert iszonyatosan akaratossá és birtoklóvá váltam. Aki szeretni akar, abban kételkedem, ha jó dolgok történnek és minden happy, akkor biztos vagyok benne, hogy történni fog valami rossz, nem bízom a páromban, pedig ő erre semmi okot nem ad nekem, maximálisan odaadó és hihetetlenül szeret, de mégis úgy érzem, hogy túl szép, hogy igaz legyen és nem érdemlem meg, pedig már 3 éve együtt élünk, nem ezt érdemli... Tehetséges, értékes, okos és szép lánynak lát a családom/barátaim, vicces vagyok és szeretem kivenni a részem a közösségi tevékenységekből is, de mikor egyedül vagyok, egy haszontalan, üres, semmirekellőnek érzem magam...miért lehet ez? Iszonyatosan magam alatt tudok lenni, pedig nem volt jellemző rám... Apró dolgokon is rengeteget rágódom, folyamatosan az ördögöt festem a falra és túlságosan is érdekel mások véleménye, viselkedése, szándékai velem szemben. Nem tudom szabadon élni az életemet, úgy érzem megrekedtem. Hogyan tudnék újból szárnyalni?