A szorongás kellemetlen testi tüneteit mivel lehet enyhíteni? Valakinek valami bevált módszer?

Elkezdtem már pszichológushoz járni, de nem tudom elég-e. Szerinte sem olyan súlyos a helyzetem, meg ezzel én is tisztában vagyok, neki gondolom ahhoz képest, amiket már látott meg amikről tud, hogy milyen esetek vannak, tényleg nem tűnhet extrémnek. Én is tudom, hogy sok ember örülne, ha "csak" annyira szorongana, mint én, de nekem ez így is borzalmas, főleg amikor erősebb.

Csak mondok pár példát, ami lehet, hogy nevetséges, de ezek valós problémák (voltak):

- Fogorvoshoz kellett mennem még év végén. Az orvosoktól mindig tartottam, akkor is, ha nem csinálnak semmit (tömésre mentem amúgy). Kezdődött ott, hogy úgy volt, egyedül megyek el, de nem mertem, így aznap lemondtam, mert annyira bestresszeltem magam maga a kezelés miatt is meg az út miatt is (a város másik végében van, tömegközlekedve kellett volna mennem, ami megintcsak szorongást okoz), hogy nem mertem egyedül elmenni, később apám kísért el. Akkor is izgultam persze. Apám is mondta, meg amúgy is szokták javasolni, hogy érdemes enni előtte, mert utána az érzéstelenítő miatt nem lehet egy darabig. Na hát persze én az idegességtől egy falatot nem tudtam lenyomni a torkomon, alig ettem, meg sírtam is, tiszta ideg voltam egész nap. Főleg ha fogorvosról van szó, azért is problémázok az egészen, mert a számban turkál, nem akarok odahányni. Volt már, hogy öklendeztem és elég ciki volt az is. Mire hazaértünk, már hulla voltam, éreztem, hogy semmi energiám. Szerencsére baj nem lett belőle, de aznap tényleg nem ettem szinte semmit, csak vacsorára.

- Ősszel mentem nyelvvizsgázni, ami miatt megint halálra stresszeltem magam, amúgy teljesen oktalanul, hiszen nem először mentem már vizsgázni, megvolt a tudásom is és nagy tétje sem volt. Anyámnak kellett elkísérnie (legalábbis az írásbelire, szóbeli más napon volt, oda egyedül kellett mennem), de volt, hogy elindultunk és egy percre visszafordultunk, mert azt hittem, hányni fogok, már öklendeztem ott is. Akkor meg ugye ezen is elkezdtem aggodalmaskodni, hogy nehogy hányjak ott a vizsga alatt, az is ugye elég kellemetlen lenne...

A szóbelire is úgy mentem, hogy szinte futottam az utcán (gondolom ez is a szorongás miatt van, hogy "rohanok" úgy, hogy észre sem veszem), amikor odaértem tisztára vert a szívem, megint száraz volt a szám és megvolt ez a kellemetlen érzet, ezért is mindig van nálam víz.

Van, amikor meg tudom magyarázni, mi váltja ki a szorongásomat, de segíteni nem igazán tudok rajta, mert hiába gondolom át, hogy felesleges, továbbra is ideges vagyok. De van, hogy nincs egy konkrét esemény vagy konkrét dolog, egyszerűen csak szorongok, nem vagyok laza, magam alatt vagyok, minden bajom van.

Izzadni annyira nem szoktam, néha érzem, hogy izzad a tenyerem meg a talpam, de azt sem mindig.

Amiket leírtam, azoknál az eseteknél konkrétan tudtam ugye, hogy mi miatt szorongok, de van, hogy nincs semmi konkrét esemény, de nyugtalan vagyok. A dolgokon előre görcsölés is tipikusan jellemző rám.

De picit akkor is szorongok, amikor pl. fodrászhoz kell mennem, azért ez nem teljesen átlagos stresszhelyzet, főleg, hogy voltam már ott, ismerem a fodrászt, meg csak a szokásost csinálja, semmi újat.

Meg ugye a tömegközlekedés sem kellemes számomra, pedig régen semmi bajom nem volt vele.