Egy önbizalomhiányos egy magabiztos mellett?

Pontosan, tök igazad van! :) Sokan csak játsszák, hogy magabiztosak, de ha egy kicsit megkapargatjuk, akkor kiderül, hogy mekkora önbizalomhiány van a dülledt mellek alatt. Első lépésként tényleg jó az, ha elképzeled, hogy király vagy királynő vagy, én azt szoktam játszani, hogy úgy megyek az utcán, mintha palástot húznék magam után és aki lát engem, megvakul a fényemtől, ettől nevetek is saját magamon, mert tényleg elképzelem, hogy hogy néznek rám a szembe jövők, hogy nahát, ki ez? :D Ám a képzelgés után, közben elkezdhetnéd kijavítani azt, ami tán a szüleid hibája, hogy nem szerettek eléggé, hogy önbizalomhiányod alakult ki, légy hát saját magát szerető anyukája, fordulj a belső világod felé végtelen megértéssel, szeretettel, ítélet- és kritikamentesen, lásd az ártatlan lelkedet, amely a testedbe született és a két-hároméves énedet, aki épp elkezdte felfedezni a világot. Mi történt, hogy megtorpantál és inkább anyukád szoknyája mögé bújnál még vissza? Minden otthon kezdődik! Szeresd magad jobban, mint ahogy a szüleid szerettek téged! Ez a kulcs, ez a megoldás, hogy ne csak eljátsszd a királylányt, hanem azzá is válj! :) Az önbizalom amúgy a szépség fele! Tök hihetetlen, de halál komolyan, fiúknál és lányoknál is! :) Szóval gondolj bele úgy, hogy királykisasszonynak születtél, húzd ki magad, tartsd egyenesen a fejed, hogy a korona ne csússzon le róla és mosolyogj, hogy a világ féltékeny legyen rád, hogy mitől van jó kedved! :) Közben pedig azon elmélkedj tényleg, hogy hogyan tudnád szüleid hiányosságát pótolni! :) Bizonyára amúgy egyébként is nagyon szép a külsőd, mert saját tapasztalataim szerint minél szebb valaki, annál kevesebb az önbizalma :) , szóval ebből is meríts nagy lapáttal! :)