Mit tegyek, ha sehol sem találok az életben a törődést, figyelmet?

Először is érdemes lehet elbeszélgetned egy pszichológussal, aki segít a dolgokat átbeszélni, helyére tenni, megfelelő értelmezést adni a dolgoknak. Nem biztos, hogy komoly a problémád, de pszichológus egyszerű problémák megoldásában is sokat tud segíteni. Lehet, hogy egy kellően érdeklődő, jó szociális érzékű barát is megoldás lehetne, de az elmondásod alapján nem állsz túl jól velük. A pszichológusok elég alapos képzést kapnak, hogy a lehető legjobb kérdéseket tegyék fel, amik a legtöbbet segítenek benne, hogy a helyére tudd tenni a dolgokat magadban. A barátok még a legjobb szándék mellett sem biztos, hogy képesek a te problémáidban annyit segíteni, mint egy olyan szakértő, aki éveken át csak azt tanulja, hogy ilyen helyzetekkel mit kezdjen.

Az ember társas lény, viszont a társas kapcsolatokban nagyon fontos szerepe van a kommunikációnak. A többiek csak abból tudnak következtetni rá, hogy mit kezdjenek veled, amit látnak/hallanak és ahogyan ők ezt értelmezik. Sok esetben akaratlanul is más jelzéseket küldünk másoknak.

Pl. ha feszült vagy azt nem mindenki értelmezi úgy, hogy társaságra, törődésre van szükséged, hanem hiheti azt, hogy pont inkább egyedül akarsz lenni és inkább nem zavarnak. Akár azt is gondolhatják, hogy "ha majd társaságra vágysz, szólni fogsz". A barátod lehet, hogy jobban ismer másoknál, de egyáltalán nem biztos, hogy minden gondolatod rezdülésed képes helyesen értékelni. Sőt! Nagyon sok esetben pont az okoz kapcsolati problémákat, hogy az emberek alapvetően eltérő módon kommunikálnak az érzéseikről és gondolataikról.

Nagyon fontos alapmű ebben a témában Gary Chapman: Öt szeretetnyelv elmélete. Az embereket öt fő csoportba lehet sorolni az alapján, hogyan fejezik ki a szeretetüket a másik számára. Ha te inkább az ölelést, vagy mondjuk a minőségi időt tekinted a szeretet kifejezésének, a barátod viszont inkább az a típus, aki a szavakban, vagy mondjuk az ajándékokban érzi a szeretet megnyilvánulását, akkor simán el tudtok egymás mellett beszélni, mert ő hiába mondja, vagy halmoz el ajándékokkal, mert te a szavakban és az ajándékokban nem érzed a szeretet megnyilvánulását, mert számodra az fejezné csak ki a szeretetét, hogy megölel, vagy minőségi időt tölt veled.

Ha nem ismered az emberek ilyen működését, akkor sokkal nehezebb megérteni a kapcsolati dinamika működésének problémáit. Ha már érted, hogy min csúszik el a kommunikáció, akkor el tudsz kezdeni javítani rajta, mert ha te is elkezdesz azon a szeretetnyelven kommunikálni vele, amit ő megért, vagy elmagyarázod neki, hogy te milyen formában értenéd az ő szeretetét és miért nem érted úgy, ahogyan ő kimutatja, akkor el tudtok kezdeni egymás nyelvén beszélni.

Ez persze nem csak a szeretetre igaz, hanem nagyon sok másra is. Sok esetben már annyira feszültek vagyunk helyzetek miatt, hogy nem magára a helyzetre reagálunk, hanem a saját érzéseinkre és sok esetben ki sem mondjuk, hogy mit várnánk másoktól, mert számunkra egyértelmű és azt hisszük, hogy nekik is tudniuk kellene. Csakhogy ők teljesen más szemüvegen keresztül, teljesen más oldalról nézik a történetet és sok esetben a mi rosszul megfogalmazott üzeneteinket máshogyan értelmezik, mint mi szeretnénk. Minél indulatosabban/érzelmesebben fogalmazzuk meg az üzenetünket, annál inkább indulatokkal/érzelmekkel színezett reakciót kapunk és az indulatok/érzelmek nagyon könnyen még tovább rontják az üzenetek helyes értelmezését.

Érdemes megismerni Marshall Rosenberg: Erőszakmentes kommunikáció elméletét is, mert ez nagyon jó megoldást ad a legtöbb (nem csak párkapcsolati) élethelyzet rendezésére. Ha a hibáztatod a másikat, hogy "TE nem foglalkozol velem, csak a barátod érdekel.", az egy erőszakos állítás, amit a másik támadásnak él meg, ezért bezárkózni, védekezni, vagy visszatámadni fog és jó eséllyel csak veszekedés lesz belőle érdemi megoldás nélkül.

Ha viszont először megértően elmondod, hogy "Értem, hogy a barátod most szakított és tudom, hogy ez milyen nehéz, az pedig remek tulajdonságod, hogy te ott vagy neki és mindenben számíthat rád." Aztán, ha ki tudod hagyni a másik okolását, le tudod az állításod csupaszítani, hogy minél tényszerűbb és minél kevésbé a másikat vádló megállapítást tegyél, pl. "Múlt héten összesen 5 percet beszéltünk egymással, miközben többször a barátodnál aludtál és amikor nem vele vagy akkor is többet beszéltek telefonon, mint velem." Aztán ahelyett, hogy a másikat vádolnád elmondod, hogy ez benned milyen érzéseket kelt, rád hogyan hat, te hogyan érzed magad miatta: "Egyedül érzem magam a munkahelyi és személyes problémáimmal. Magányos vagyok és nehezen tudom feldolgozni a problémáimat." Aztán pedig egy kérés formájában elmondod, hogy te mit vársz a másiktól, hogyan segítsen a problémát megoldani: "Szeretném, ha keresnénk egy napot, amikor néhány órát együtt vagyunk, velem törődsz, az én problémáimról is beszélünk, meg a tieidről is."

Egy így megfogalmazott probléma tálalást sokkal nehezebb félreérteni. Bár még ezen is lehetne finomítani valószínűleg. A lényeg, hogy ha minél tárgyilagosabban vázolod a problémát a szubjektív érzéseid nélkül, akkor kevésbé támadás. Ha az érzéseid érzésekként vázolod, hogy a helyzet benned milyen érzéseket vált ki, akkor megértik, hogy nem vádaskodsz, hanem megosztod az érzéseidet és ha elmondod, hogy mit vársz a másiktól, hogy megoldódjon, azt ő könnyebben érti meg, hogy mit szeretnél tőle, miért és nagyobb eséllyel tud rá úgy reagálni, ahogy neked megfelelő.

Erre persze ő még mindig mondhatja, hogy nincs ideje, stb. Viszont ha tudja, hogy neked fontos, hogy érzed magad és hogy nem támadod őt, hanem együttműködést kérsz, akkor sokkal esélyesebb, hogy azt kezdi el keresni hogy közös időt hogyan tudtok találni és a megoldáson dolgozzatok ahelyett, hogy csak egy vita legyen belőle, hogy miért mással foglalkozik helyetted.

Hasonló kommunikáció a munkahelyen és mindenhol máshol is nagyon sokat segíthet. Persze ez itt csak egy vázlata a két elméletnek, érdemes az eredeti forrásokból alaposabban megismerni és elsajátítani őket.