Voltatok mar ugy hogy nyugodtak voltatok, aztan eszrevettetek hogy minden oke, majd ezutan elkezdtetek szorongani?

Nalam mindennapos.

Felkelek, es kb 1 - 2 orara ra nem szorongok, hanem mintha azonnal eso formajaban a szomorusag, a melankolia, az ongyilkos hajlam, az onbizalmatlansag egyszerre zudulna le az egbol ram.

Na ilyenkor kell valamit csinalni mert nincs vege akkor.

Altalaban ekkor szoktam regebben vagdosni magam, ma mar csak az maradt hogy fullasztom magam ameddig nem erzem azt az adrenalin lokest 2 - 3 szor az oxigenhianyos allapot miatt. Valamiert ez csokkenti ezt a szar erzest.

Oszinten nem ajanlom senkinek, nem old meg ez onmagaban semmit, ez csak az en "rituales" hulyesegem. Egyszerre felek is csinalni mert tudom hogy sokkal tovabb "birnam" csinalni, de ugyanakkor ez ad nekem kontrollt az eletem felett, hogy en dontok a sorsomrol nem pedig valami mas. Oszinten nem celom vele a bulit itt hagyni, de egyszerre remelem hogy valami veletlen tortenik, valami permanens.

Tudom vannak rizikoi, nem egeszseges meg minden, voltam mar pszichiaternel pszichologusnal, sportoltam na mindegy. Azert mert nekem nem sikerult nem akarom mastol elvenni a gyogyulas kedvet.

Bar kijavitom magam, kiut mindig van szoval van megoldas, olyan sosincs hogy nincs - gondolom ez is dontes kerdese.