Milyen természetes gyógymódokat tudtok pánibetegség enyhítésére? (nagyon fontos, bővebben lent)

Talán jobb tanácsokat lehetne adni ha leírnád mitől pánikolsz.

Én egyszercsak a magasságtól kezdtem el félni. -Azt nem mondhatom, hogy tériszonyos lettem mert ez nem igaz.- Olyan szinten, hogy egy székre sem tudtam felállni kifejezetten rosszul lettem tőle. Az évek során sikerült legyőznöm -magamtól, mindenféle orvosi és egyéb beavatkozás nélkül- ma már minden gond nélkül felmászom a lérára is.

Egy helyzet maradt meg amikor még visszajön az érzés ez pedig a hídról lenézni a vízre, de ezeket a helyzeteket kerülöm.

Szerintem TE tehetsz a legtöbbet azért, hogy legyőzd a pánikot!

Én például gyakorlatilag egyedül küzdöttem le. Pontosabban a háziorvoshoz elmentem néhány alkalommal, mivel ő ért ehhez a területhez. Szóval vele beszélgettem pár órát.

Kihagytam két hónapot a suliból, az első két héten csak benn ültem az albiban, aztán hazamentem a szüleimhez. Nekem két dologgal volt problémám: nem bírtam semmilyen járműre felszállni, valamint nem bírtam, ha ötnél több ember van körülöttem. A hazaút is úgy történt, hogy kisétáltam a Délibe, ami olyan másfél óra séta, este, amikor már nincsenek az utcákon, indulás előtt fél órával szálltam fel a vonatra és bevettem jópár daedalont, így mire a többi utas felszállt, én már teljesen elkábultam. Így ki lehetett bírni hazáig.

Otthon is eleinte nem mentem sehova, már ez az utazás is nagyon megviselt, pedig tényleg mindent megtettem, hogy kibírjam. Nagymamám segített, ugye ő ért rá a családból, meglátogatott, beszélgetett velem (az elején hetekig senkivel nem kommunikáltam), levitt az orvoshoz... be is jött velem, meghallgatta, mit beszélünk az orvossal, és igyekezett aszerint foglalkozni velem. Kaptam ugyan nervenpflegen-t, de igazából semmire nem volt jó, mert attól is kb elaludtam csak, jobban nem lettem. Nagymamám viszont sokat beszélgetett velem, elvitt sétálni, amikor kicsit jobban lettem, ilyenek. És nem nevetett ki, ahogy a családom összes többi tagja :(.

Ez tavaly tavasszal történt, azóta már nincs gondom az emberekkel, és a járművek többségén is nyugodtan utazom. Kivéve a távolsági buszt, ami autópályán halad és órákig nem áll meg, de lehet, hogy már az is menne, csak nem mertem még megpróbálni.

Igazából nem volt drága ez az egész nekem, csak iszonyatosan sok időt vett igénybe. 2 hónap volt, ami nagyon durva volt, de aztán még kellett egy fél év, mire megint normálisan tudtam élni. Szóval én annyit tudok tanácsolni, hogy legyél türelemmel, gondolkozz azon, amitől félsz, gondold végig, miért félsz tőle, és hogy nincs is okod rá. Ha erről sikerült meggyőzni magad, akkor meg lehet próbálni szembenézni vele. De csak óvatosan, inkább többet várj a dologgal, mint levesebbet, mert ha túl korán próbálod meg, akkor megint bepánikolsz és hetekkel visszavet a dolog. Legyél türelmes magadhoz, sajnos ez nem gyors lefolyású betegség :(

Hát akkor próbáld meg leszűkíteni a dolgot. Pontosan mi az, amitől pánikolsz? Nálam könnyű volt megállapítani, mindenben, amitől féltem, benne volt, hogy olyan szituációban voltam, amiből baj esetén nem tudtam volna menekülni. Innentől persze halálfélelmem volt ilyen helyeken.

Tuti nálad is egy dologra visszavezethető minden. Gondolkodj el rajta. A gyógyszerek itt semmit nem érnek, csak tüneti kezelés. Otthon le kell ülni és magadban megoldani. Esetleg kérvényezd, hogy magántanuló legyél egy fél évre.