Szeretném hogy bántsanak, nem bírom ha szeretnek. Normális ez?

Akkor ez a probléma. Te csak ezt az egy nyelvet ismered a legfontosabb emberi kapcsolataidban. Az első szocializációs színtéren ezt tanultad meg és talán ezt kapcsoltad össze a szeretettel és önmagában szeretethiányod van, csak te így kaptál törődést és figyelmet, ezáltal sajnos ez vált természetessé, ezért tartod normálisnak és akármennyire is nem az, ennek az elvesztése azt hozza magával, hogy igen, hiányozni fog, mert a megszűnése azt jelentheti számodra, hogy már nem vagy fontos, nem foglalkoznak veled. Megtanultad, hogy te ezt érdemled, ez mindenért a jutalom, ezért nem szereted, ha kedvesek veled. Nem kaptál jót, nem tudod befogadni és helyén kezelni. Szükséged lenne egy jó pszichológusra.

"A csaladtagjaid, ismeroseid is ilyenek? Mert ha nem akkor nem normalis." Ha nem ilyenek, akkor nem normális, de ha ilyenek, akkor az? Biztos, hogy ezt akartad írni? Ez akkor sem normális, ha ilyen emberek között él.

Sajnos ezt hozza otthonról, hajlamosak az emberek azt tartani normálisnak, megszokottnak, amiben felnőttek, ha nincs mellettük senki, aki észhez térítené és kiragadná őket a mérgező környezetből.

De akkor csak eszre vett vmit ha feltett errol egy kerdest, vagy valaki elultetett egy magot a fejeben.

Igen, és ez az első lépés a gyógyulás felé, hogy látja, valami nem oké ezzel.