Miért nem is ismeri el az alkoholista, hogyha részeg? Közben zugivó is.

„A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.

- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.

- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.

- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.

- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.

- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

- Miért szégyelled magad? - kérdezte.

- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.

A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.

"Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák."

Mert tagadásban él

Valószínűleg agyhalott lesz pár év múlva esetleg elviszi a májzsugor, gége gyomor nyelöcsőrák.

Én még egészséges 60 feletti masszív alkoholistát nem láttam

Édesanyám is ilyen, gondolom gyermekkori sérülés benne maradt és mióta édesapám elvált tőle (20éve), még keményebben kezdett inni, mikor felnő a gyerek és azt látja, hogy az édesanyja zugivo vágja hozzá a kérdéseket, de ő csak tagad.

Teljesen mindegy hány éves az illető, amíg ő nem fogadja el, hogy beteg és alkoholista, addig tagad és még a többieket nézi hülyének, sajnos tapasztalat... Menthetetlen

Nem érzi magát annak.

Én alkoholista vagyok, és ha iszom, és nem érzem azt a jól eső érzést, hogy a fejembe szállt, akkor nem hiszem magam részegnek. Aztán előfordul, hogy hát full részeg vagyok, és ezt mindenki látja is, csak én még nem érzem... mert a szervezetem már annyira hozzászokott, hogy ez a normális.

5-ös vagyok

Nem lett megoldás.

Annyira nem lett, hogy a napokban lévő lánya (az én testvérem) esküvőjén én nekem kellett vinnem szinte mindenhova, annyira szét volt csúszva az öregjány'...

Nem volt egy kellemes látvány, főleg az nem, ahogy a testvérem meglátta őt legelőször a ceremónia előtt fél órával és gyorsan elfutott és lesírta a fél sminkjét. Na onnantól kezdve nem beszéltem édesanyánkkal. Majd ha segítségre van szüksége, mondtam neki keressen meg, addig el van engedve a keze, azt csinál, amit akar, felnőtt nő. Van, amikor már nem lehet semmit sem tenni, az ő döntése, hogy mit szeretne kezdeni az életével. Mi már ugyanezt megpróbáltuk vele 7 éve, akkor volt az érettségi ballagásunk, akkor nagyon rossz állapotban volt, mert gyógyszerre ivott és kiütések lettek a lábán, azt hittük le kell vágni.

Szóval már 7 éve is 'nyúztuk' a terápiával, végül az utolsó pillanatban lemondta. Tudtuk mi is, hogy mélyen legbelül nem tudunk rajta változtatni. Ezt sajnos el kell fogadni.

Ezért imádkozom minden nap a Felsőbb Erőhöz, hogy szabadítson meg mindenféle negatív érzéstől, például a haragtól.

Szóval el kell engedni, ha azt látod rajta, hogy őt nem érdekli a változás..

Bocsi, ha sokra sikeredett.