Hogyan tudna rajtam segíteni egy terapeuta?

Nincs túl jó kapcsolatom apámmal. Ő ezt észre se veszi. Gyerekkorom úgy telt el, mintha tojáson lépkednénk. Sose lehetett nála tudni, hogy mikor ordít velünk és miért. Gyakran verést is kaptunk. Lelki terror, megalázás, zsarolás, ez volt a gyerekkorom apa képe. Ha egy nap nyugisnak tűnt, az csak a vihar előtti csend volt. Kepes volt azért is ordítani és minden hülyének elmondani minket, ha valamit nem oda tettünk vissza, ami szerinte a helye lett volna. Még akkor is, ha oda lett eltéve, ahonnan elvettük. Havonta megbáltoztatta a dolgok rendjét, mintha csak pusztan veszekedni akart volna.

Ha a munkában felhúzták, a bajait hazahozta és rajtunk csattant. Addig volt csak jó hangulat, amíg haza nem jött, amint hallottuk a kapu csapódását, tesómmal már bújtunk is el a szobánkban.

Azok a napok voltak jók, amikor nagyon későn ért haza, úgy tehettünk, mintha már aludnánk és akkor legalább aznap már nem kellett vele egy szót se váltani.

Ezeket a dolgokat már több 100 alkalommal megfogalmaztam magamban, hangosan is kimondtam, azt hittem ettől jobb lesz. De nem az igazi, néha még mindig sírhatnékom támad. Azóta tart, hogy ezt tudatosan felfogtam. Szívem szerint világgá mennék, megszakítanám a kapcsolatot szüleimmel, az összes családtagommal, felszívódnék, mintha soha nem is lettem volna valahol egy nagyvárosban vagy a világ végén. De nem tehetem. Férjem van.

Mit tudna tenni velem egy terapeuta, azon kívül, hogy elmondom ezeket neki?