A pszichiáter 10 perces beszélgetős vizsgálat alapján hogyan jön rá, hogy valakinek endogén depressziója van?

Kevered a szezont a fazonnal. A depresszió már csak egy tünet, valaminek hatására (stressz, gyász, szakítás) csökken az agyban lévő hírvivő anyagok szintje. A gyógyszertől természetesen nem fog megoldódni a probléma, de legalább nem is vagyunk rosszul.

A másik dolog pedig az, hogy nincs mindenkinek hajlama a depresszióra, valakit nem érint meg annyira egy szakítás, hogy emiatt felboruljon a hormonok működése az agyában, valaki sokkal könnyebben viseli a stresszt. De ennek már genetikai háttere van.

Ilyen méréseket kb kutatásban csinálnak max.

A pszichiáter (a nem pszichoterapeuta pszichiáter) egyrészt azért kezel gyógyszerrel, mert ahhoz ért, másrészt az sztk-ban egyszeruen tenyleg ennyi jut egy betegre sajnos. Nyilván ez semmire nem elég, de azért az első beszélgetés jó eséllyel (remélhetőleg) hosszabb mint 10 perc (nálunk biztos, kb. fél óra).

Az a probléma kérdező kedves, hogy te épp pszichiáter-franctudjamilyen biológusra szotyiztad magad, aztán neki állsz itt beszélni.

Azzal semmi baj sincs, ha megkérdezed, hogy honnan tudják. De, amikor ezt színezni kezded olyan dolgokkal, amikkel megzavarni próbálod az embereket, na az már baj.

Úgy állítod be a dolgot, mintha az az ember, akinek a depressziója egy jól látható ok-okozati láncolat magyarázat, példával élve már gyermekkorban összeszedett maladaptív sémákkal, amik nyilván további problémákat idéznek elő, hogy az ilyen depresszió az nem jár együtt alacsony szerotoninnel.

Te ezt mégis honnan vetted? Ki mondta ezt neked, hogy ez így van?

Vagy magadtól szotyiztad így tudósra magad, a wc deszkán ülve?