Évek óta enyhe, de tartós depresszióval küzdök. Aki érintett, hogyan tudott segíteni magán? 29F

"Ha lehetne, a gondolkodj pozitívan dolgot most hagyjuk."

Valóban hagyjuk! Ép testben ép lélek, tartja a mondás. Vagyis pozitívan az tud gondolkodni, aki testileg is jól van.

A dolgot máshonnan, az okok felől kell megközelíteni. Mi okozza a bajodat?

Először is a téli fényszegény időszak. Az ember hormonrendszere a cirkadián ritmusra van hangolódva. A retinát érő reggeli nagyobb hullámhosszú napsugarak pl dopamintermelésre serkentik az agyat. A déli nap, a mozgás endorfinnal ajándékoz meg.

Másodszor nézzük a táplálkozást. Messze nem azt eszed, ami természetes lenne, így aztán egy idő után ez (kinek ilyen, kinek olyan) tünetekben manifesztálódik. A hormonok enzimek, vitaminok, egy része a béltraktusban képződik. Ha rendben van a bélflóra. Ejtsünk erről pár szót. A beleidben 10x annyi (kb 500 trillió) baci dolgozik, mint ahány sejtből egyáltalán a tested áll. Olyan ez, mint egy lakótelep. Előfordulnak rosszfiúk, de ezeket kordában tartja a normális emberek közössége. Ám ha túlsúlyba kerülnek a rosszfiúk, a közösség nem tud normálisan működni. Ha nem a megfelelő táplálékokat viszed be, haszontalan, vagy patogén fajok szaporodnak el a jófiúk rovására. Ez eleinte csak a hangulatodon vehető észre, és ha ilyenkor közbelépsz, még könnyen visszafordítható a folyamat.

Ne hallgass tehát az élelmiszeripar reklámjaira. Neki az a dolga, hogy ELADJA a termékeit. Neked meg, hogy MEGVÁLOGATOD, hogy mit (v-)eszel meg.

Első és legfontosabb döntésem volt, hogy nem mondtam el senkinek.

Voltam már rossz állapotban 2x-3x,de lassan jobb lett.

"Szerencsére" annyira törődő a családom, hogy észre se vették.

Szintén 29F.

Én már eleve nem is megyek pszichológushoz, mert semmi értelmét nem látom. A legtöbb úgyis csak az óráját nézi, ki kellene próbálni egy halom pénzért egy csomót, mire végre talál az ember olyat, aki esetleg kompetens is valamennyire és segíteni is akar. Egyébként meg úgysem ért meg, ha megért, akkor nem tud segíteni.

Szintén egy nagy kudarc és szerencsétlenség az én életem is és ugyanazt érzem mint te, hogy semmi motivációm nincs már ehhez.

Azt érzem, hogy ha elérhetném a céljaimat, akkor olyan dolgokat kellene érte megtennem, amik egyszerűen nem érik meg a rengeteg nyűglődést.

Szokták mondani, hogy "ami nem öl meg, az megerősít" nos, rám inkább az jellemző, hogy ami eddig nem ölt meg, az elvette minden életkedvemet. Már úgy érzem, hogy ha az álom életet élném, már az sem szórakoztatna eléggé, hogy úgy érezzem, hogy megérte élni, mert már unalmasnak tartom az egész életet.

De ez a kérdés nem rólam szól, hanem rólad, egy biztos, azt semmiképp nem tudnám írni, hogy gondolkodj pozitívan, mert az eddig sem oldotta meg a gondjaim, ezt az iskolát már én is kijártam.

Nem tudok érdemben segíteni, mert magamon sem tudtam. Max annyiban "segíthetek" hogy ha olyan a személyiséged, hogy ez megnyugtat, hogy rajtad kívül is vannak ilyen életvesztesek. Mondjuk rajtam ez nem segít, mert attól még, hogy tudom, hogy másnak is szar, nem tesz boldoggá, (elég gonosz dolog lenne amúgy is)