Miért nincs meg bennem az élni akarás?
Úgy értem, hogy igazából már nem szeretnék kezdeni semmit az életemmel. Tudom, hogy ez a legtöbb ember számára elítélendő csak ki akarom írni magamból.
Azt érzem, hogy nem akarok semmit csinálni nincs motivációm semmihez se tanulni se dolgozni se enni csak feküdni az ágyban.
Nincs semmi hobbim ami örömet okozna mindenre nagyon nehéz rávenni magamat, mert egyszerűen nem élvezem.
Barátaim nincsenek nem is csoda, mert nyilván így nem vagyok jó társaság. Már nem is próbálkozok kerülöm az embereket.
Úgy érzem, hogy hiányzik belőlem valami ami a többi emberben megvan, mert azért másoknak vannak céljaik, nem is értem, miért de élni akarnak.
Én viszont már nem akarok csak várom már a halálomat ami sajnos még messze van. Megölni magamat nem merem, mert félek a szenvedéstől, fájdatól, a családomnak se akarok még több bajt. De így csak még rosszabbul érzem magam, hogy feleslegesen élek.
válasza:kb lassan 8 milliárd fölösleg van a világon jelenleg. Fölösleg nélkül milyen jó éreznék magukat az ásványkincseket rejtő hegyek, a gyönyörű növények, az állatok a gyönyörűen éneklő madarak!
A fölösleges emberek legjobb, legizgalmasabb tevékenysége abból fakad, hogy fel tudja tenni magában ezt a kérdést: "Ki vagyon én? Honnan jöttem? Hova tartok?" Ezeket az ásványok, növények, állatok nem tudják kérdezni. És ha körülnézek, látom, ártatlanul szenvednek, a hegyek, a növények, az állatok - és az emberek is. Hogy enyhíthetném a világban jelenlévő szenvedést? Hogy jussak mélyebbre a megismerésben? hogy fejezzem ki a megismerésem? Írással? Rajzzal? Zenével? Tánccal? Valamit gyakorolni jó - ebből a "fölöslegből" született a gyönyörű művészet. Bach, Goethe, Rembrandt, Leonardo, József Attila, Weöres...
Volt egy herceg - akit megóvtak minden szenvedéstől. Ám egyszer kiszökött a palotából, és látta az emberek szenvednek, betegségtől szegénységtől, haláltól. Elvonult elmélkedni. És visszatérve rájött: miként lehet a szenvedés azonnali radikális megszüntetése? Gautama Sziddhártha herceg felébredett - Sákjamuni Buddha ő.
válasza: válasza: válasza:Hasonlóan érzem magam.
Az hogy az élet értékes, csak egy kamu duma.
Van olyan szintű lelki állapot, amikor csak szenvedésként éli meg az ember, minden egyes napot. Én ilyen állapotban vagyok. Szerintem a haláltól is rosszabb, olyan vagyok mint egy élő halott. Nem akarok létezni. Nem akarok hallani, és látni semmit sem. Semmit nem akarok érzékelni ebből a nyomorult, büdös világból. Szerintem ez a szint már meghaladja a depressziót, és nem tudom minek nevezhetném. De még mindig jobb, mintha állandó fájdalmaim lennének, na akkor már tényleg megölném magam. De ezt csak az tudja megérteni, aki hasonló lelki vagy inkább mentális- ugyanaz- állapotban van. Úgyhogy én megértelek, kérdező.
válasza:Amúgy lehet hogy hangulat javítóra lenne szükséged. Próbáld ki, biztosan seg
íteni fog. De kell minimum három hét, mire érzed a hatását. Ez nem normális állapot, amiben vagy. Aggódom érted. Én is szedem évek óta. Mert muszáj.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!