Lelkileg nem bírnám tovább?

Sziasztok!

Bocsi az ekezetek miatt, de igy konnyebben, gyorsabban irom!

A történetem a következő lenne!:

18 éves lány vagyok.

A baj kb 4-5eve kezdodott amikor a szuelim elvaltak. Elotte se volt leanyalom az eletem mivel veszekedesbe kiabalasba nottem fel.

De a valas akkor meg nem is tunt fel hanem inkabb most erzem 4evre ra hogy nagyon megviselt lelkileg.

Apukammal maradtam mivel van egy kiskutyusom akit anyukamhoz nem vihettem volna es a kiskutyam nelkul meg se mozdulok..

Nem lakik anyukam messze par utcaval arrebb csak.

De ezt erezeti velem valamilyen szinten hogy en apukamat "valasztottam". En itt nottem fel itt erzem magam otthon itt szeretek felkelni stbstb.

Viszont az utobbi 1 evben egyszeruen sehol se talalom a helyem.

A batyamek visszakoltoztek ide a csaladjaval az en szobamba. Ki lettem turva most egy kis kanapen alszok a kutyammal ahol meg a labamat se tudom kinyujtani normalisan. Ez megy már fél éve. Nagyon rossz így. Senki nem erti a helyzetem. Noveremnek aki egyedul van egy hatalmas szoba jutott o elvan ott maganak. A batyamek az en kisszobamba 2 gyerekkek es a parjaval. Apu egy kulon szobaba.

Van egy parom nekem is 1,5eve vagyunk egyutt. Rengeteg lett koztunk is a vita mert ugye en ide nem tudom hozni mert egyedul ezen a kanapen tudunk uldogelni mindenki elott a nappaliba.

Mondja, hogy koltozzunk ossze de felek hogy mit szolnanak itthon. Annyira magamra tudom venni a dolgokat. Szinte minden este sirva alszok el a bizonytalansaggal a vallamon.

Nem tudom mit tegyek, mindenkinek meg akarok felelni a legjobbat nyujtani de nem megy. Ha egyetlen egyszer nem mosogatok el mar mondjak nekem hogy nulla vagyok, eletkeptelen szerencsetlen egy igy tovabb...

Nagyon rosszul erzem magam lelkileg a fejem folyamatosan fáj, 10kg fogytam most vagyok 40kg.

Tehetetlennek erzem magam. A párom mellettem van ezzel nincs gond.

De ot bantom megis az itthoni dolgok miatt, tole varok el olyan mennyisegu szeretetet amit soha nem kaptam meg.

Nem bírom már tovább. Kilátástalan a helyzet.

Ami bant azt soha nem mondom senkinek magamba orlom de egyszeruen tovabb nem birom, elfogytam lelkileg.

Mindenki várja tőlem a legjobbat de en meg csak a szart kapom

Onbizalmam egyenlo a NULLAVAL.

Nagyon zarkozott lettem es ezelott pont az ellenkezoje voltam. Szerettem emberek kozt lenni, beszelgetni most meg mar felek megszolalni egy idegen elott is akar.

Segitseget szeretnek kerni Toletek,vagy tanacsot mivel

lehetne jobb ?

Koszonom annak aki elolvasta!