Szerintetek ez mi, el fog múlni?

Nem tudom hogy elolvassátok-e mivel elég hosszú, de abban remenykedek hogy valaki tud nekem segiteni mert nagyon ketsegbe vagyok esve. Nagyon regota tart mar nalam egy eros szorongasos, depresszios allapot. Az egesz mar lassan 2 eve tart. Alapbol tudni kell rolam, hogy hajlamos vagyok tulgondolni a dolgokat, de azert ennyire nem mint ahogy most. Eloszor is azzal kezdodott h egy baratnom altal szoba jott a kisugarzas mint tema. O ra nagyon sok srac ranyomul es irigyeltem is emiatt. Errol szokszor beszeltem anyaval is es o azt mondta hogy ez csak kisugarzas. Es akkor azon gondolkodtam hogy jaj most akkor nekem rossz a kisugarzasom es azert nem nyomulnak ram. Utana kialakult bennem egy rogeszmes agyalas hogy akarmikor akarhova mentem mindig azon agyaltam/szorongtam hogy jaj most milyen a kisugarzasom. Es amiko ezzel a baratnommel voltam folyton csak erre tudtam gondolni. Ez az egesz csak egy alap volt, ezzel kezdodott minden. Aztan jott a karanten. Akkor az egesz csak rosszabb letr. Volt idom tobbet gondolkodni, atertekelni a dolgokat. Ez egyebkent jo dolog, de annyira tulgondoltam ezeket is, hogy nagyon padlora kerultem lelkileg. Szocialis szorongas szeruseg alakult ki bennem, egyfolytaban szorongtam, agyaltam. Pl olyanokon hogy jaj most hanyan fognak megnezni meg ha nem akkor miert nem. Akkor hulyesegeken hogy az hihetetlen. Ez az egesz teljesen elmelyult es kenyszergondolataim alakultak ki. Egyebkent az egesz helyzet azert nagyon rossz mert nem tudtam elfogadni, hogy most igy erzek. Ugy gonndoltam hogy na de pedig en nem erezhetem igy magam/en nem szoktam szorongani. Ettol meg rosszabb lett. Kenyszergondolataim vannak Pl olyan hogy jaj most Isten engem nez es meg vagyok figyelve es eltolt egy szorongassal. Nem normalis dolgok egyszeruen. Egyszeruen azt erzem, hogy az agyamat nem tudom kikapcsolni. Tele van, egyfolytaban kenyszergondolataim vannak. Emiatt depresszios lettem. Elhanyagoltam magamat, alig vettem uj ruhakat, elhagytam magamat teljesen. Elvesztettem onmagamat. Sokat sirok, lehangolt vagyok. Es a legmelyebb akkor lett amikor bejott a suli. Szocialis szorongas magas fokon, persze ezt probaltam mind elnyomni, sokan ebbol nem vesznek eszre semmit. Annyira stresszeltem szorongtam tanulasnal h jaj most milyen lesz a doga h feszitett a mellkasom es mar figyelni se tudtam. Nagyon el vagyok keseredve hogy miert kerulem ilyen helyzetbe. Persze tudom, atlatom de ugy erzem ezen nem tudok segiteni. Van hogy beszelgetek barkivel es akkor is elkap a szorongas gondolat/kenyszergondolat. Ugy erzem teljesen rendbe lennek, kenyszergondolatok nelkul is normalisan szorongas nelkul tudnek beszelni, viselkedni. De akkor meg mindig az van, hogy az agyam azzal jon hogy “jaj most jol vagyok” es jonnek a gondolatok megint. Ugy erzem teljesen osszeomoltam. Es nagyon el vagyok veszve. Egyszeruen en ezt nem tudom kezelni, az elejen meg nem tudtam hogy ennyire rossz lesz. De mostmar annyira elhatalmasodott rajtam. Hozzatennem hogy normal esetben hajlamos vagyok szorongasra de minimalisan, olyan szinten ami nem jelent kart az egeszsegemre. Nagyon extrovertalt szemelyiseg is vagyok, szimplan csak nagyon tulgondolok most mindent. Beteges szinten. Azt erzem hogy most igy nem tudok csak ugy elni, boldogan szabadon mint mindig is. Anelkul hogy kenyszergondolataim lennenek. Es ez engem elkeserit. Lassan 2 eve tart es ezzel annyi de annyi idot elpocsekolok, mert jol is lehetnek, de nem tudom kontrolallni. Szerintetek ezen az allapoton hogy lehet segiteni? Teljesen el fog mulni? A pszhichologusom szerint igen, de szerintem nem tudja mennyire komoly ez az egesz.