Mi lehet az oka annak, hogy ilyen vagyok?
Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy hamar felkapom a vizet (főleg) apróságokon és ilyenkor elég csúnyákat kívánok és mondok annak, aki épp felhúzott. Mondok egy példát: ma beugrottam a lidlbe egy üdítőért és egy csomag chipsért. Az egész nem volt több 2 percnél, nem válogattam, nem nézelődtem, céltudatosan felkaptam ami kell és siettem a kasszához, ahol elég nagy volt a sor. Állt előttem egy szlovák házaspár, majdnem tele kosárral. Ilyenkor az szokott lenni általában a protokoll, hogy előreengedik azt az embert, aki alig vesz valamit. Hát bennük fel sem merült. Ezen olyan szinten felhúztam magam, hogy alig vártam, hogy eltakarodjanak a szemem elől és kiérjek a boltból. A kocsiba beszállva ordítottam egy óriásit és úgy ahogy kiment belőlem az ideg. De legszívesebben péppé vertem volna annak a két pondró embernek a fejét. Most, hogy ezt leírtam és újra belegondoltam megint kicsit sikerült felhúznom magam ezen. Tudom, hogy ez a saját hülyeségem és nem kedvtelésből csinálom ezt, hanem tényleg ennyire felbosszantanak az ilyen szituációk.
Szóval ilyesmi indulatok támadnak bennem és legtöbbször a boltban vagy pedig közlekedés közben kerülök ilyen helyzetekbe. Úgy vagyok ezekkel, hogy muszájból csinálom. Muszáj elmenni néha a boltba, hogy legyen mit ennem, innom stb. és muszáj közlekednem is ugye.
Amit még fontosnak tartok megjegyezni, hogy antidepresszánst szedek (Escitil 10 mg) 2 éve. Ennek lehet esetleg ez a hatása? Nagyjából tavaly nyár eleje óta vagyok ilyen lobbanékony. Alapesetben egyébként csendes, nyugodt ember vagyok.
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
Ugyanilyen vagyok én is, egyszer BP-n mielőtt még elindult volna a vonat, gondoltam, veszek egy kis kínait elvitelre (westend a helyszín), egy ember volt előttem, már én jöttem volna, mikor megjelent egy nő és bevágott elém a blokkot lobogtatva a kezében, hogy nem azt kapta, amit kért. Annyira felbszott az, hogy nem tudta kivárni az előtte lévő 1(!!!) db embert, hogy éreztem, ahogyan elönt a düh és mintha lángra lobbannék. Főleg, mert tényleg nem volt sok időm, szóval nem tudtam már kaját venni miatta. Azóta is nagyon bánom, hogy nem küldtem el akkor a halálba, és még mindig iszonyatosan felhúz, ha eszembe jut (most is). Ilyenkor nekem az szokott adni megnyugvást, ha szemtől szemben bszhatom le az illetőt.
De amúgy a kérdésedre válaszolva, fogalmam sincs, engem nagyon zavar, hogy ilyen vagyok (néha jól jön), és szerintem nagyon nem oké, főleg, hogy nekem mostanában egyre többször van ilyen (és mostanában egyszer sem adtam ki magamból).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!