Egy ilyen jellegű lelki problémánál mit javasoltok, pszichoterapeutához vagy pszichológiai tanácsadóhoz forduljak?

22 éves vagyok, apukámat 14 évesen veszítettem el, már csak ez okozott kisebb lelki gondokat, tiniként én se voltam mindig a legjobb passzban, viszont 4 éve érzem igazán, hogy nagyon sok dolog már nem villanyoz fel, nem tudok úgy igazán ellazulni, sokat zsörtölődők, negatív vagyok és van bennem egy fajta feszület. Mivel a négy évem alatt voltak hetek, hónapok amikor egész jó volt a kedéjállapotom ez reményt adott és úgy éreztem nincs szükségem pszichológusra. A négy évem alatt sokat "magányos farkaskodtam" olyankor "eldepiztem" magamban, eldolgozgattam, de folyamatosan negatív dolgokon járt az agyam. Tavaly szeptemberben ismertem meg egy lányt aki bearanyozta az életem, 2 hónappal később össze is jöttünk, azóta is együtt vagyunk és szeretjük egymást, mai napig nagyon értékesnek tartom és egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, nagyon szép, okos, kedves és aranyos. Viszont kb november vége óta mintha a depresszióm felváltotta volna a boldogságot ami az okozott, hogy megismertem és összejöttünk, akkor kezdett el igazán zavarni a depresszióm mert nem akartam, hogy rámenjen a kapcsolatunkra és borzalmas átélni azt, hogy már nem tudok úgy rámosolyogni, mint az elején és még ő se tud nehezebb napokon felvidítani(ha ő nem akkor semmi más sem) zenét se tudok hallgatni, nagyon rossz kedvem van, persze vannak jobb napjaim. Barátnőmnek meséltem arról, hogy nehezebb napokat élek meg, teljesen megértette, teljes mellszélességgel kiáll mellettem.

Nemcsak, hogy felváltotta a boldogságot a depresszió, hanem rájöttem a kapcsolatban, hogy sokkal önbizalomhiányosabb vagyok mint gondoltam(féltékenykedni nem féltékenykedek szerencsére) viszont mivel nagyon jó külső, belső tulajdonságokkal van megáldva a párom ezért ahelyett, hogy ennek örülnék, úgy vagyok vele, hogy ez túl szép, hogy igaz legyen és ilyen negatív gondolatok jutnak eszembe, mint: biztos nem normális, hogy összejött velem, biztos az esetlen, csúnya emberek jönnek be neki(egyiknek se tartom magamat, csak néhanapján rám jön az öt perc és egy nagyon negatív képet képzelek el önmagamról)

Pedig tudom magamról, hogy sokmindent véghez vittem az életben és nem vagyok egy tehetségtelen, rosszképű ember, viszont mintha se más se én nem tudnám magamat észérvekkel meggyőzni, egyszerűen nem tudok bízni önmagamban, volt, hogy a páromról is valami rosszat feltételeztem, volt, hogy összeesküvéselméletekkel is előalltam, kicsit úgy érzem kezdek megőrülni, nagyon túlgondolom a dolgokat és negatív vagyok, semmi sem tud felvidítani és sokat zsörtölődök és van, hogy a legrosszabbat nézem ki az emberből

Lehet csak egyetemi stressz meg téli depresszió..nem tudom..mindenesetre mindenképpen pszichologushoz szeretnek fordulni de nem tudom, hogy tanácsadást vagy terápiát válasszak

A válaszokat előre is köszönöm!