Pánikbetegség, sikertörténetek?

Öcsém kicsinek volt pánikbeteg. 6 éves korában kezdődhetett, ekkor én 8 voltam. Kapott rá gyógyszert, de semmit nem ért. A doki azt mondta anyáknak, hogy kigyógyulni ebből soha nem fog, és a gyógyszerek is csak legfeljebb gyengítik a rohamokat. Kb. 2 éven keresztül állt fenn nála ez. Akkor múlt el, mikor hazajött majdnem 3 év kiküldetés után apánk (katona volt). Ő nem fogta el ezt, kidobta a gyógyszereit, és ha előjött nála egy roham, akkor adott neki 2 nagy pofont. 4-5 alkalommal történt ez meg összesen, talán 1 hónap se kellett hozzá és elmúlt a pánikbetegsége. Emlékszik erre pontosan öcsém, azt mondja így utólag, hogy tényleg az apánk nevelése segített neki, mert a pofonoktól annyira félt, hogy megpróbálta magában elnyomni a pánikbetegséget. Mai napig ugyanígy el tudja folytani, mindenféle gyógyszer nélkül. Nem tudom, hogy ez általánosságban mennyire működik, de nála működött. De elvileg működnie kellene a legtöbbeknél. Azóta egyszer pár éve beszéltem egy nővel, aki amolyan történész volt. De nem a történelmi eseményeket kutatta, hanem főleg az emberek érdekélék, a gondolkodásuk. Ő mondta, hogy régen is ugyan annyi mentális betegség volt, csak az akkori bánásmódok miatt kb. 10-szer kevésbé volt ez meghatározó. Az autizmust említette, hogy csak pár évtizede vannak nagy számban feljegyzések róla. De ez nem azért van mert azóta létezik, hanem azért, mert csak azóta kezelik másképp őket. Régebben erőszakkal kinevelték a szülők a gyerekből, most meg azt mondjuk rá, hogy gyógyíthatatlan.

Én pár hónapja lettem az. Nem jártam sehova, inkább elfogadtam, hogy ilyen vagyok, ha érzem, hogy jönne, akkor megnyugszok és várom, hogy kijöjjön. Általában így pillanatok múlva elmúlik és nem is jön vissza. Ha viszont váratlan ijedtség váltja ki, akkor pedig terelem a gondolataim, amennyire tudom, az a legnehezebb, de ilyen szerencsére ritkán fordul elő. Én szorongtam az emberektől, de volt egy időszak, amikor pár hónap leforgása alatt teljesen egyedül maradtam, így örültem, ha vêgre beszélhetek valakivel, így a kiváltó ok már többnyire elmúlt, egész lazán tudom kezelni. Ameddig nincs meg a kiváltó ok és nincs megoldva, addig nem lehet felhagyni a pánikrohammal.