Tönkretettem az egész életemet, hogyan tovább?

18 éves lány vagyok. Az egész 14 éves koromban kezdődött, gyűlöltem és vagdosni kezdtem magam. Aztán abbahagytam egy időre. Már 1 éve nagyon rosszul vagyok mentálisan. Buktam 1 évet a suliban és most is félévre megbuktam mert képtelen vagyok tanulni, még létezni is nehéz. Jobban akarok lenni, mert egy ideje már úgy érzem hogy nem is élek, egész nap a házban ülök, nincs kedvem semmihez, nincsenek terveim se, depressziós vagyok azt hiszem. És mintha ködös lenne az agyam, nem tudom mitől van ez. Na gondoltam kezdem azzal hogy többet nem fogom vagdosni magam, aztán elmegyek pszichiáterhez. De mindhiába hogy jobban leszek, mert nincsenek barátaim és szükségem lenne emberi kapcsolatokra hogy ne essek vissza a depresszióba. Hogyan kellene elkezdenem felépíteni az életemet, amit már totálisan tönkretettem? Úgy értem kellenének barátok, de nem találok hozzám hasonlókat. Terveim sosem voltak igazából a jövőre nézve, most szeretném ha lennének, de nem tudom hol kezdjem ha nem látom az életnek az értelmét, akkor milyen terveim legyenek? A lényeg hogy szeretnék végre boldog lenni így 1 év után újra, akkor még nagyon buta voltam, csak a hülyeségek érdekeltek mint a piálás, drogok, pasizás stb. Most érettebb vagyok sokkal, de nem vagyok jól mentálisan és nem tudom mit tegyek hogy rendbejöjjön az életem. Az a baj hogy a családom csak lehúz.. minden nap csak a veszekedés, a kiabálás születésem óta. Anyámmal nem egyszer voltunk elköltözve albérletbe, ott sokkal jobb volt mindkettőnknek mert nem kellett elviselni apám kibírhatatlan viselkedését. Az lenne a legjobb ha elköltöznénk megint, véglegesen és nyugodtan elkezdhetnék újra tanulni, az iskolával foglalkozni. Csak most anyám nem akar költözni mert sajnálja a pénzt amit a házba fektetett és nem akarja itt hagyni, inkább tűri hogy apám rosszul bánjon vele és velünk (van 1 tesóm is) Nekem nyugalomra lenne szükségem hogy ki tudják lábalni ebből a sz@rból, még saját szobám sincs ahol nyugodtan tanulhatnék, létezhetnék. Ezért nincs már kedvem élni se, mert egyszerűen így képtelen vagyok.