Mitől érzem magam ennyire sehol sem otthon?

Annyira átérzem a helyzeted.

Pedig én már jóval idősebb vagyok nálad.

Az egész életem költözködés volt.

Pár éve azt hittem végre megállapodtam.

Aztán tönkre ment a házasságom és azóta megint ülök a körhintában és azon agyalok,hogy merre tovább.

Valahogy mindig párkapcsolati problémák után változtattam a legnagyobbat.

Neked nincs ilyesmi oka?

magány. Mindenféle kapcsolat hiánya. Cél hiánya. Ha ilyen menőkés vagy, csatlakozz valami menőkés csapathoz, Vöröskereszt, stb.

Vagy jöjj rá, hogy mi hiányzik igazából. Minden szeretsz csinálni. Gondolkozz ezen, meditálj ezen. Elemezd ki.

És persze próbálj ki mindenfélét, akár másik országot, másik munkát, keress közösséget, vagy ügyet, problémát, ami érdekel.

lehet, hogy nem tudsz, vagy nem szeretsz ragaszkodni, kötődni. Nem biztos hogy baj van veled, csak másképp működsz. Találd meg a számodra megfelelő életstílust.

Én néha úgy érzem, hogy másik bolygóról származom.

Akármennyire is lepontoztátok #4-est, az ő válasza állhat a legközelebb ahhoz, amiért sehol nem érzed jól magad.

Én ugyanezt érzem: rengetegszer költöztem, de mindig volt valami kifogásom, amiért végül nem volt jó az adott albérlet. Sőt: létrehoztam magam körül ugyanazokat a körülményeket, amik végül nem tetszettek, majd a kör bezárult: új helyre költözés, hátha ott jobb lesz.

A gond az, hogy belül van a probléma és akárhova költözöl, akármelyik országba mész, viszed magaddal ezt.

Nálam ennek az a forrása, hogy gyerekként egy bántalmazó diszfunkcionális családban nőttem fel és a gyermeki oldalam a mai napig vágyik egy szerető, gondoskodó, elfogadó családra és ez az oldalam az, amelyik állandóan szabotálja a felnőtt énemet. Emiatt az álalánosnál gyakrabban viselkedem úgy, mint egy gyerek és aki pont egy felnőtt gyereket akar nevelni, az fogja ezt a személyiséget vonzónak tartani, így a párválasztásban, majd később a párkapcsolatban újrateremtődik az egész: a bántalmazott gyerek újra átélheti a szülei által okozott sérüléseket, immáron a szüleit a leendő párjába projektálva.

El kell gyászolnod, hogy nem volt olyan gyerekkorod, amilyet szerettél volna és soha nem adatik ez meg. Nincs mit tenni, csak terápián lehet ezzel komolyabban foglalkozni, ha neked ez az életviteledben gondot okoz (és ha ide-oda költözgetsz és nem vagy csak úgy boldog, akkor okoz.)