Pszichés segítségnyújtás, államiban működhet, mit tehetek így?

A semminél bármi sokkal hasznosabb. Nem azt mondtam, hogy a könyvek kiváltják a pszichológust, hanem hogy addig is segíthet valamennyit egy könyv, amíg sikerül bejutnod szakemberhez.

Maximálisan egyetértek vele, hogy igazán eredményesen szakértővel együtt dolgozva, személyre szabott terápiával lehet haladni. Viszont ezt így általánosan kijelenteni, hogy az önfejlesztő könyvek nem igazán hatásosak az egy butaság. Vannak nagyon jó és hasznos önsegítő könyvek, amik képesek némi támpontot adni, néhány dolgot helyre tenni és jobb megoldások felé terelni. Ha csak egy jó gondolatot merítesz belőle, ami egy kicsit könnyít az életeden, szerintem akkor már megérte. A kis eredmény is eredmény, nem szabad lebecsülni. Főleg akkor, ha nem nagyon van jobb megoldásod helyette.

Mivel a problémáid megoldása érdekel és motivált vagy benne, látok rá némi esélyt, hogy egy regénynél jobban haladnál az önsegítő könyvvel.

Persze nem akarlak semmire rábeszélni. A te életed, azt csinálsz, amit akarsz. Az, hogy egy lehetőséget elutasítasz, miközben nincs is jobb alternatívád, ezért inkább semmit nem csinálsz helyette, az nem fog közelebb vinni a megoldáshoz.

Az, hogy egy ismerős azt mondta, hogy magán rendelésen nincs kapacitás csak egy állítás. Meglehetősen általánosító és elnagyolt állítás. Próbáltál felhívni 1, 10, 100 rendelőt, hogy megpróbálj időpontot foglalni náluk? Vagy beéred annyival, hogy valaki szerint nem lehet és ezért meg sem próbálod?

Lehet, hogy általános a leterheltség, de ettől még bárhol akadhat egy szabadon maradt, lemondott, felszabadult időpont, ami csak arra vár, hogy te jelentkezz érte. Ha viszont előbb feladod a keresést, mint megtalálnád, akkor nem fogod megtalálni. Lehet, hogy várólista van és sokára kapsz időpontot. Viszont, ha fel se iratkozol a várólistára, ha sokára sem kérsz időpontot, akkor sokára sem lesz időpontod. Ha feliratkozol a várólistára, legalább közelebb kerülsz hozzá, hogy bekerülj.

Az én környezetemben többen is vannak, akiknek sikerült viszonylag könnyen időpontot kapniuk, szóval nem hiszem, hogy lehetetlen lenne. Persze lehet, hogy nem a te környékeden, lehet, hogy más idő sávban, stb. De megpróbálták és találtak belátható időn belül.

Ami a gyógyszer kérdést illeti, szerintem ez is összetettebb dolog. Megértem, hogy nem szeretnél gyógyszert szedni. Én és sok pszichológus is úgy gondoljuk, hogy jobb gyógyszer nélkül, terápiával kezelni a legtöbb problémát. Mindenképp jobb előbb gyógyszer nélkül megpróbálni és csak annak függvényében kezdeni gyógyszerezést, ha máshogy nagyon nem megy. Szóval én is azt tanácsolom, hogy inkább gyógyszer nélkül kezdd el megpróbálni megoldani és a gyógyszer inkább későbbi tartalék megoldás legyen.

Viszont elég sok pszichés problémát a szervezet hormon és egyéb vegyi anyag ház tartásának felborulása okoz. Elképesztő hatásai lehetnek egy fogamzásgátló, vagy egyéb, akar sokkal egyszerűbb élelmiszer (pl. gyors felszívódású cukrok, ízfokozó szerek, stb) fogyasztásának, vagy ezek elhagyásának is. Érdemes lehet átgondolni a táplálkozásodat és az életmódodat, ez is rengeteget javíthat az életminőségeden. A sport pl. természetes kedély javító hatással van, de sok más előnye is van, érdemes lehet nagyobb hangsúlyt fektetni rá.

Végső soron pedig lehet, hogy a gyógyszer tényleg segít, ha máshogy nem sikerül. Van olyan ismerősöm, aki évek óta gyógyszeres kezelés alatt áll és saját bevallása szerint rengeteget segít neki. Olyat is ismerek, akinek egyetlen Valeriana is sokat számít a napi nyugalmában. Márpedig, ha nagyon komoly a problémád és máshogyan nem sikerül megoldani, akkor lehet, hogy a gyógyszer segíthet jobb, nyugodtabb életet élned. Nem biztos, hogy érdemes teljesen elvetni végső megoldásként, de mindenképp érdemes előtte minden más, gyógyszer mentes megoldást megpróbálni.

Javaslom a búrát (www.bura.hu). Generalizált szorongás topik sajnos nincs, de van sima szorongás topik: [link] .

Jobbulást kívánok!

Egyrészt gondolom azt is megtanultad a pszichológia szakon, hogy magadat nem célszerű diagnosztizálni, mert szükséges a külső szemlélő érintettség és torzítás nélküli függetlensége. Erősen kétlem, hogy valaha képes leszel találni olyan szakirodalmat, ami igazolni fogja, hogy "persze állíts csak fel magadról diagnózist ahelyett, hogy másik szakemberhez fordulnál".

Másrészt attól, hogy elsajátítottad a szükséges tananyagot, még egyáltalán nem biztos, hogy mindent tudást megszereztél az adott betegség kezeléséhez és pláne nem biztos, hogy képes vagy magad külső segítség nélkül kihúzni belőle.

Márpedig a tananyagot hiába ismered, ha nem önmagad kezeléséhez megfelelő tálalásban és értelmezésben sajátítottad el, úgyhogy ilyen formán pláne hasznos lehet az az önsegítő irodalom, hiszen elvben neked meg van a szakképzettséged, hogyan tudd helyén kezelni, de ugyanakkor nagyon is jól jöhet, ha valaki gyakorlatiasan, kimondottan a téged érintő problémákra igazított szerkesztésben rendszerezve teszi eléd akár ugyanazt a tudást is, amit te már ismersz.

Harmadrészt találkoztam már jó pár olyan szakemberrel sok féle területen (pszichológiában is), aki akár a saját területén praktizálva, abban elmélyedve sem ismert bizonyos technikákat és fogalmakat, majd újdonságként csodálkozott rá azokat jobban megismerve, amiket én alapvető dologként ismerek önsegítő könyvekből. Ezzel távolról sem azt akarom mondani, hogy én össze-vissza olvasgatva többet tudok a képzett pszichológusoknál. De azért amelyik szakember (pláne nem friss diplomásként) neki áll egy konkrét témakörről segítő hatású könyvet írni, az lehet, hogy egy kicsit jobban beleássa magát, több kutatást és technikát megvizsgál, elsajátít, kipróbál és tapasztalatokat szerez vele, mint amit egy általános egyetemi képzésen te elsajátítottál.

Szóval ha te pszichológusként diplomáztál, akkor lehet, hogy sokkal több általános tudás birtokában vagy az adott területről, mint itt sokan. De specializált tematikus tapasztalatokban egyáltalán nem biztos, hogy akár még egy a témában tájékozott átlag embernél is többet tudsz, a témával aktívan és pláne komolyabban foglalkozó kollégádnál meg pláne nem. Így azért nem biztos, hogy érdemes úgy érezned, hogy te mindent jobban tudsz másoknál, mert akár a legmeglepőbb helyekről is érhetnek meglepetések, a segítségről nem beszélve.

Viszont úgy látom, bárki bármit javasol, arra te mindig azt válaszolod, hogy "nem, mert" amiben persze akár igazad is lehet, de gondolom a te szakképzett pszichológus énednek sem a konstruktív megoldás keresést sugallja.

Nem elfogadnod kell a saját diagnózisodat, hanem keresni egy szakembert, aki felállít egyet, amit aztán majd el kell fogadnod.

Szerintem egyébként normális ember nem létezik (sőt, mintha ilyet már elismert pszichológusok is mondtak volna előttem), úgyhogy felesleges amiatt aggódnod, hogy te nem vagy normális. Más sem normális. Senki sem normális. Mindenki máshogy nem normális, neked pont ez sikerült. Nem az a kérdés, hogy ilyen vagy olyan vagy-e, hanem hogy az adottságaiddal mit sikerül kezdened, a helyzetedből mit tudsz kihozni.

Nézd meg a Stephen Hawking életéről készült Mindenség elmélete című filmet - vagy csak olvasd végig a Wikipédián az életrajzát, aztán gondolkodj el rajta, hogy jobban örülnél-e az ő életének, vagy inkább megpróbálod kihozni a lehető legtöbbet a sajátodból. Nem bagatellizálni akarom a problémádat. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb és a saját gondjainkkal a legnehezebb kezdeni valamit. De ha neki azokból az adottságokból sikerült ennyi mindent kihozni, akkor neked a saját helyzetedben igazán nem lehet akadály, hogy keresni kell egy szakembert, akivel át tudod beszélni, hogy mi segíthet tovább lendülnöd a saját problémáidon.

A kerdesed eleg fura ahhoz kepest amit utóbbvitlrtal h pszichologus vagy...

De lehet h csak en erzek ellentmondast..