Mi a bajom?Mondhatni rossz gyerekkorom volt.(Tudom,még most is szinte gyerek vagyok,csak nem tudtám máshogyan leírni).Azonban ez az egész akkor kezdõdött,amikor 10 éves lettem.

Nagy iskolába mentem és a nagyobbak mindenkit,bele értve engem szivesen bántottak és aláztak meg.Azóta tudom,hogy nem kelett volna magamra vennem és még magamnak sem tudom bevallani,hogy megbántottak.De akkor kezdett el jobban romlani az állapotom.Ebben az idõszakban a "barátnõim" jobban elkezdtek velem veszekedni,bántani engem.Kiskorunkban is volt,de gyerekek voltunk,semmi komoly.Azonban itt a kezembe nyomták a körmeiket (mūkörmūk volt) és szurkáltak tollal.Sokszor ott hagytak egyedül,"mert hogy én voltam a legalacsonyabb köztük és nem vettek észre".Aztán lett egy kutyám és nagyon ragaszkodott hozzám és tetszett,hogy fontos vagyok neki.Mivel a napjaim nagy részét vele töltöttem,kezdtem rendbe jönni.25 hónapja meghalt,akkor egy ideig rossz kedvem volt.De próbáltam elterelni róla a figyelmem és 21 hónapja egyre rosszabbul vagyok.Ha mosolyognom kell,megerõltett.Nincs kedvem semmihez,nem tudok koncentrálni.A jegyeim egyre romlannak,ezért is írom ki.Este nem tudok aludni,reggel meg minden pillanatban aludnék.Egyedül akarok lenni mindég,sokszor csak telefonozik és elmegyek valahova egyedül és ebbõl áll a napom.Egyre többször van pánik rohamom,suliban folyton.Mindenki utál a suliban,mert az régi barátnõim hazudnak rólam és nincs kedvem magyarázkodni.Minden nap kitalálnak valamit,amivel hozzám szóljannak.Nyúlkálnak a táskámba és aztán mondják nekem,hogy tényleg bele nyúltak.De mindég bevédik magukat.Egy barátnõm van az iskolába,mindenbõl sokkal rosszabb volt nálam.Most meg õ jobban tanul stb mert én nem figyelek semmire.Mindég csendbe vagyok,suliba nem eszem semmit és 400 kcal allatt būntudatom van.Semmi nem vonz,még a sport se,amit nagyon szerettem.Tudom,írtó hosszú.De nagyon hálás lennék,ha legalább egy ember el olvassa.Jövõre mennék tovább tanulni,nagyon szeretnék bejutni a suliba.Ezért kénne magam összeszednem.

Tudom,hogy ez nevezhetõ lustaságnak is és elismerem.De tényleg motiválni próbálom magam és semmi sem hat.Illetve észre vettem,hogy nem jól fogalmaztam meg,arra értem,hogy büntudatom van 400 kalória alatt is.Hogy nem tudok annyit megenni būntudat nélkül.

Fõképpen nem az iskolai zaklatás a bajom.Inkább az,hogy nem tudok figyelni semmire,egyre romlanak a jegyeim és magamra se tudok figyelni.

Kicsit nyugodtabb itthon.Szüleim ritkán vannak itthon,mamámmal és kis tesómmal lakom.Együtt vannak inkább,én meg magam.Valamikor veszekedünk,de általában kibékülünk.Iskolából fél évem maradt,nem lenne logikus váltani.