Lehet h hülye vagyok? Nem találom a helyem a világban így.

a párom egy éve szivat azzal, h ha gondunk van lelép, max egy hét és visszajön, de nekem ez a kín. nem tudok aludni nélküle, 3-4ig fennvagyok, folyton rá gondolok,iszonyat indulat van bennem h így menekül a gondok elől, mert tökjól megvagyunk de amint nem tetszik valami 'elfelejt hazajönni'. úgy érzem kezdek megkattani, szinte nem is bírok másra figyelni. van egy kisgyerekünk, tudom h neki sem tesz jót h folyton fáradt vagyok és a gondolataim máshol járnak, de ha végetvetnék ennek a helyzetnek akkor még a boldogan eltöltött idő sem lenne. szívem szerint már törnék-zúznék züllenék valami állatságot tennék, ő a szerelmem a legjobb barátom függök tőle és nem tudom mit tegyek. próbáltunk csak barátok lenni de valamelyikünk mindig felrúgja. felfogom h rosszat tesz velünk felfogom h helytelen ez így, próbáltam kilépni de úgy érzem inkább haljak meg minthogy ne legyen velem. mondtam neki egyszer h ne keressen többet de abban a 2hétben amíg betartotta csak ürességet éreztem senki nem tudott ebből kirángatni. az lenne a normális h a gyerekemre gondolok és erőt veszek magamon, de nincs, ha orvoshoz mennék úgy érzem szégyent hoznék rá h bolond az anyja, amúgy tanult normális ember voltam őelőtte, és próbálom kifele most is ezt mutatni miközben belül ordítok a fájdalomtól. nem akarok őrült lenni :(((