Mentális betegséggel küzdők! Hogy magyarázzátok el a barátaitoknak, hogy mit éltek át?

Van egy barátnőm, akivel bár nem annyira elmélyült a barátságunk, mégis fontos. Sokáig nem beszéltem neki a mentális problémáimról (mániás depresszió, szociális szorongás)

Viszont miutan teljesen eluralkodott az életem felett, ott hagytam az egyetemet es munkamat, elmeseltem neki. Az elején megerto es empatikus volt, viszont egyre többször érzem rajta, hogy egyáltalán nem ért engem és talán titkon a régi sztereotípiákhoz híven, elkényeztetettnek, lustának tarthat, ezt az egészet pedig úri hóbortnak. Igyekszem nem sokat beszélni vele ezekről, mert neki is sok problémája van, rengeteget dolgozik es tanul. Így valóban visszás lehet, hogy en 0-24ben itthon vagyok es panaszkodom.. Fogalmam nincs, hogy miként magyarázhatnám el neki, hogy ebből nem tudom pusztán "kizökkenteni" magam és nem múlik el egyik napról a másikra, nem akarat kérdése. Vannak jobb időszakok, de

az igazság az, hogy ha nem lenne egy szerető családom, akik belerokkannának az elvesztésembe, már rég megszabadítottam volna magam a kínoktól.