Akik rendőrnek vagy katonának állnak, azok az emberek alapból annyira erősek és kiegyensúlyozottak lelkileg, hogy egy esetleges emberölés után nem örlődnek fel mentálisan, vagy ehhez komoly pszichológiai felkészítés szükséges?

Azért tegyünk itt helyre pár dolgot...

A katonai és rendőri hivatás nem egyenlő az erős és kiegyensúlyozott személyiséggel. Mint ahogy az összes többi hivatásnál, itt is rengeteg különböző személyiségjeggyel bíró ember szolgál. Vannak köztük teljesen alkalmatlanok, lelkileg érzékenyek, határozatlanok (...) és kiegyensúlyozott, határozott, lelkileg erős (...) emberek is.

Senki sem tudja előre megmondani, hogy hogyan reagál a katona/rendőr (igazából bármilyen személy) egy mentálisan különlegesen megterhelő helyzetben. Pszichológiai felkészítéssel sem tudod elérni, hogy egy katonát/rendőrt ne viseljen meg mentálisan egy esetleges emberölés. Hogy miért? Azért mert nem tudsz ilyen körülményeket szimulálni. Ez csak éles helyzetben derül ki. A pszichológusok sem tudják megmondani, hogy melyik katona/rendőr roppanna bele mentálisan egy ilyen helyzetbe. Csak az esetlegesen erre utaló személyiségjegyek alapján tudják kiszűrni az ilyen beosztásba (pl. különleges műveletisek vagy terrorelhárítás) kerülő embereket. Utána persze az ilyen beosztásokban lesz rengeteg pszichológiai felkészítés, de ez nem fogja garantálni, hogy az adott katona/rendőr hidegvérrel reagál egy ilyen szituációban.

(Azt ne gondold, hogy pl. egy mezei rendőr járőr komoly pszichológiai felkészítést kap... Ha csak lelkileg erős emberek szolgálnának, akkor a mostaninál sokkal nagyobb létszámhiány lenne.)

Van olyan különleges műveletis, akit ez teljesen felőröl, és van olyan sima rendőr járőr, akire ez semmilyen negatív hatással nincsen.

Azt emeljük ki, hogy pont amiatt, mert ilyen helyzetben megjósolhatatlan a katona/rendőr reakciója, az esetleges emberölés után ő pszichológiai vizsgálatokon vesz részt.

(Legtöbbször csak egy apróságon múlik a dolog. Pl. Miután egy katonának le kellett lőnie egy ellenséges személyt, részt kellett vennie egy pszichológussal való beszélgetésen. Az eset egyáltalán nem viselte meg lelkileg, és meg is tudta indokolni, hogy miért. Azért, mert nem látta a szemét. Egy elvégzendő feladat volt, tárgyként tudott tekinteni rá. Bevallotta, hogy ha belenézett volna az illető szemébe és úgy kellett volna lelőnie, akkor most nagyon rossz mentális állapotban lenne.)

Röviden: nem lehet általánosítani. Megjósolhatatlan és egyénfüggő, hogy ki hogyan reagál. Pszichológiai felkészítéssel lehet csökkenteni az ilyen eseménynek az adott személyre mentális egészségére gyakorolt negatív hatását, de soha sem lesz senkiből egy hidegvérű, csak a feladat elvégzésére koncentráló katona/rendőr.

Pszichiáter rezidensként nyilatkozom. Nem azt mondtam, hogy minden rendőr és katona pszichopata, hanem azt, hogy amennyiben nem csak a börtönpopulációkban vizsgáljuk az antiszociális pszichopatákat, hanem rendvédelmi szervekben, akkor nagyon sok proszociális pszichopatával lehet találkozni. Te nem vagy tisztában az anti és a proszociális alapfogalmakkal.

Másrészt a pszichopátia egy spektrumzavar, egy neurotipikus átlagos ember az erőszakos képeket sem szereti nézni, de egy pszichopátiás spektrumon elhelyezkedő, intelligens, proszociális személy érzelmi kiszolgáltatottságtól függetlenül teljesít bizonyos feladatokat.

5. Nem feltétlen lesz, csak gyakori.

PTSD pl lehet attól hogy megvéded a családodat és a feleségednek lesz és hiába a családot védted, ez nem egy romantikus film hogy jaj erős férfi, lehet félni is fog tőled. Meg ugye jó kis hazánkba ilyenért le is csuknak lazán.

De a katonákat érinti még kismillió lelki gond, de ettől függetlenül van aki megússza, csak a mai ember ingerküszöbe nem ehhez szokott.