A pszichológusok miért akarják az emberre ráerőszakolni a megszokott életformát?

11 éves korom óta visznek a szüleim, viszont az utóbbi két évben már nem kell mennem, mivel elmúltam 18, már nem foglalkoznak velem annyit.

Viszont, amíg kiskorú voltam, éveken át gyötörtek a pszichológusok.

Ötödikes voltam, mikor először vittek (azelőtt csak pszichiáter látott) és sulykolta belém a neki tetsző életvitelt. Én nem akartam iskolába járni, mert folyamatosan szekáltak, ütöttek, ha visszaütöttem én voltam a hibás. Órán nem tudtam figyelni, mert elkalandoztam fejben, akárhogyan erőltettem, mindig ott lyukadtam ki, hogy nem tudom milyen óra van és hogy mit kell csinálni.

Nem is igazán érdekelt a tanulás, persze erőltettem, mert folyton le voltam cseszve az egyesek miatt. A szüleim 3 évre elvették a telefonomat, sokszor a tévézést is megtiltották, de úgy sem ment. Próbáltak pénzzel motiválni, étterembe járással, de így sem ment. Leültek velem tanulni, de 5 perc után már megint máshol jártam.

Vittek fejlesztésre, úgy sem javultam.

Iskolában az egyik legrosszabb tanuló voltam, pedig én voltam az aki a legtöbbet is “tanult.” (Vagyis próbált.)

Így, ilyen áron nekem nem az volt a vágyam, hogy elvégezzek valami jó hangzású iskolát / egyetemet, hanem hogy hagyjanak már békén, mert nekem nem ez az életszínvonal kell. Úgy érzem, túlértékeli magát az emberi faj, ugyanolyan emlősök vagyunk mint bármelyik, csak hamarabb megtaláljuk az összefüggéseket a dolgok között. De ebből is csak a versengés van folyton, még a pszichológus is azt sulykolta belém diplomatikusan, hogy így nem lesz belőlem senki. Mondom oké, és? :D Én csak nyugodtan szeretnék élni, de erre is csak csóválta a fejét, mintha nem is tudom mit mondtam volna.

Engem az sem érdekelne, ha hajléktalan lennék. Inkább kiteszem magamat az időjárásnak és a szükségleteimnek, mint az emberek gonoszságainak, az sokkal undorítóbb.

Azóta 8 pszichológusnál voltam, egyik sem értett meg.

Miért ilyenek?