Mit csináljak, hogyan birkózzak meg vele, ha egy darabig egyáltalán nem fogom látni a páromat? (borderline vagyok, ezért a kérdés, és ez a kategória)

Tudom, másoknál ez normális, és max hiányzik nekik a másik, de lefoglalják magukat, és túlteszik magukat rajta. Én meg folyamatosan sírok... Tudom, hogy nem normális, de azért is írtam ebbe a kategóriába, hogy hátha itt értelmes válaszokat kapok.

Az odáig megvan, hogy megpróbálom lekötni a figyelmemet, pl dolgozok, itthon meg sorozatot nézek, játszok, vagy valami, de a felsoroltak közül az összes közben ugyanúgy gondolkodok, és ugyanannyira rossz, és elkezdek sírni... Inkább az érzelmi részére szeretnék válaszokat kapni, hogy ezzel mit kezdjek.