Jobb lenne ha meghalnék?

Nem, egyáltalán nem lenne jobb és nem is lenne könnyebb. Mindig van kiút, mindig vannak lehetőségek.

Keress barátokat (pl. közös hobbi alapján), foglalkozz olyan dolgokkal/hobbikkal, amiket szeretsz, keress fel pszichológust (szakembert), aki segít neked és beszélget veled.

"Egyáltalán lehetek én még valaha boldog és sikeres?"

Igen, lehetsz boldog és lehetsz valamiben sikeres. Ne add fel!

Előtted az élet! Meg se forduljon ilyen a fejedben!

Minden ember értékes, mindenki máshoz ért. Ahelyett, hogy ilyen rossz dolgokon gondolkozol próbáld meg a másik irányból megközelíteni a dolgokat. Mi van, ha nem sikerülnek a vizsgák? Előbb utóbb majd meglesz! Lehet nem 3,5, hanem 7 év alatt. Sőt, lehet nem is ez a szak illik hozzád. Én is tanulok, van 1 tárgy, amit 4-edszerre vettem fel, mert nem érdekel, képtelen vagyok megtanulni, sőt 2x neki sem kezdtem. Lehet téged sem érdekel annyira és azért nem megy vagy túlságosan ráfeszülsz. Mégis mi a legrosszabb? Nem végzed el ezt a képzést. És akkor? Többszáz másik közül választhatsz, lehet azok között lesz az, amihez a leginkább értesz.

Október közepe van, még csak most kezdted az egyetemet. Millió alkalmad lesz még ismerkedni. Kicsit legyél nyitottabb: pl kérdezd meg egy szaktársadat, hogy nincsenek-e meg az előző órai jegyzetei, mert lemaradtál. Utána kezdj el beszélni más témáról. Pl: Most vette fel-e először a tárgyat? Volt-e a gólyatáborban stb... aztán szépen kialakul a beszélgetés jó esetben egyre több témáról. Próbálj részt venni bulikon, ismerkedj a neten! Ha nincs önbizalmad azt érzik az emberek és lehet nem mernek megközelíteni, negatív lehet a kisugárzásod tőle. Először saját magadban próbálj rendet tenni. Miért vagy ilyen elégedetlen magaddal? Senki nem tökéletes.🙂

Tudod hány hülye ember boldog és sikeres? Rengeteg! És tudod miért? Mert van önbizalmuk. Régen szerencsétlennek éreztem magam, úgy éreztem mindent elrontok, kétbalkezes vagyok, rossz a memóriám stb. Aztán elkezdtem dolgozni és láttam, hogy a nálam 2-3x többet kereső főnökök, alkalmazottak azt sem tudják hol vannak. Elkezdtem bankba járni, postára, telefonszolgáltatókhoz és rájöttem, hogy sok helyen olyan emberek dolgoznak, akik szinte munka tekintetében nagyon ügyetlenek, mégis a főnöknek jól előadják magukat, a kollégákkal jókat nevetgélnek kávézás közben és élik életüket. Nagyon sok minden csak önbizalom kérdése! Rájöttem, hogy akikre "felnézek" semmivel nem jobbak nálam, csak nem szoronganak azok, hogy elég jók-e.🙂

Számítani biztosan számíthatsz a családodra! Sajna ezt a fajta lelki támogatást az emberek a kor előre haladtával becsülik meg igazán.

20 éves lányként volt, hogy hasonlóan gondolkodtam, mint te. Azóta 7 év telt el, de rengeteget változtam.

Ne add fel!

2-es vagyok: Gondolj bele, ha nem lennél a családod mekkora fájdalmat érezne.

Sajnos az egészséges emberek becsülik a legkevésbé meg az életet. Hány olyat láttam tv-ben, hogy valaki pl kezek nélkül született és boldog élete van sportolóként. Róluk kellene mindenkinek példát venni. Akkora erő és akarat, pozitív energia van sok olyan emberben, akinek sajna tényleg külső szemmel szomorú a sorsa, ő mégsem adja fel.

EREDJ A HÜLYESSÉGEDDEL! hány ember van a földön akinek keze lába nincs, és mégis élne te meg öngyilkos akarsz lenni, egy mar egyetem miatt.

Emberek 50-60%-nak nem való az egyetem csak a szülők erőltetik, mert ne hogy már egy melós legyen a fiam/lányom.

Nekem több olyan volt buta osztálytársam elvégzett ilyen Kimi-humi büfészakot, csak hogy elmondja neki DIPLOMÁJA VAN! miből, hát bölcsész, másik mezőgazdász... mindegyik munkanélküli volt hosszabb távon, amíg nekem autóm lett és megalapozott életem, ők otthon tengődtek 25 évesen a szülő nyakán... Sose felejtem el, hogy disznóvágáson a fél disznót adtak a tanári karnak, hogy a fia ne 3-as legyen hanem 4-es.

Ez a srác, mai napig egy senki a rokonság tartja el, nehogy visszajöjjön a faluba, mert akkor szégyen lenne az emberek szemében.

Miért nem tanulsz egy szakmát? Fodrász, Cukrász, Eladó?

Ha Budapestet nézem konrétan olyan szintű szakember hiány van, hogy a kontárok lepték el a teljes lakosságot.

Kedves Kérdező!

Át tudom érezni, amit érzel, gondolsz, tanulással kapcsolatos sikertelenség hajlamos az emberből ilyen érzéseket előhívni. Sikerült az érettségi is és biztos vagyok benne, hogy sokminden sikerült, amit az életben elkezdtél, végigvittél.

Ne ess kétségbe, a világhoz- és önmagadhoz való hozzáállásodat ne az alapján határozd meg, hogy egy adott egyetemen sikerülnek -e a vizsgák. Nem tudom: magad választottad -e ezt a szakot, vagy azt mondták: "jó lesz ez neked", nem tudom a másik szakirányra való átiratkozás mennyire lehetséges, ami pl. jobban tetszik. Ha nem érzed a magadénak azt amit tanulsz, érdemes keresni olyan szakterületet, amivel mindig szívesen, örömmel foglalkozol, így a tanulás is és minden könnyebb lesz ami azzal kapcsolatos. Ha szakma és nem diploma, az sem baj.

Youtube-n fentvan a Domján-féle tanulási technikák 3 részes sorozat, megnézheted, hátha segít.

A stressz, szorongás miatt - ami gondolom elég erős vizsgakor - ha módod van rá, akár online felkereshetsz szakembert, akinek a segítségét kérheted a stressz csökkentésének érdekében.

Írj majd hogy mi a helyzet és fel a fejjel! Kívánom, hogy mielőbb legyél túl e nehéz időszakon.

Előző voltam.

Szerintem túlságosan rástresszelsz.

A barátságok nagy része felszínes, azokra úgysem számíthatnál, viszont a tanulással legalább fejlődsz.

Még ha nem is jön össze az egyetem, nem leszel kevesebb ember emiatt. Szedd össze magad, ezzel a hozzáállással nem érsz el semmit.

Megölni úgysem akarod magad, akkor már megtetted volna és nem itt keresnél megnyugvást. Továbbá, tudtad, hogy az öngyilkos hajlamű emberek nem meghalni akarnak, csak elszakadást a stressztől, amivel nem bírnak, és a halált látják a legkönnyebb kiútnak? A halál nem könnyű, sőt, az öngyilkosságok viszonylag elég nagy része balul sül el, és az ember simán lebénül talptól nyakig, szóval ne próbálkozz feleslegesen hülyeségekkel.